Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Szabadi István: Némethi Ferenc és a reformáció

154

Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005)

kerületnek nevezett püspökség élére választják meg. Superintendensnek nevezik Kálmáncsehit, az egyházigazgatás új vezetőjét, aki egyértelműen a helvét irány követője volt.

Bár még évekig folyik a harc birtokokért, országrészekért lutheránus vagy már helvét irányzatú, majd unitárius urak, Habsburg- vagy Szapolyai- pártiak között, de a Partiumban a felekezeti erőviszonyok jelentősen már nem változnak. Zemplénben, Abaújban, Borsodban a háromságosnak, sacramentáriusnak is nevezett irány térhódításában a lelkészek személyes hajlandósága mellett meghatározó szerepet játszottak egyes főnemesi családok: Balassa János és felesége Sulyok Anna, Enyingi Török János és felesége Ország Borbála, Bebek György és felesége Patócsi Zsófia mellett ott találjuk Némethi Ferenc tokaji várkapitányt és feleségét, Balassa Zsófiát. Tornában Mágócsy Gáspár és felesége Massai Eulália tett sokat az újabb irányzatért, ráadásul Mágócsy 1563-ban a stratégiai fontosságú Eger várának kapitánya is lett.

Zemplén és Abaúj meghatározó családja ebben az időben mindenképpen a gyermektelen Némethi házaspár. Nagy' csapást jelentett ügyükre, amikor Balassa Menyhárt, Némethi sógora Szapolyaitól Ferdinándhoz pártolt, hosszú háborúskodás indítva ezzel a családon belül is.

Debrecenben Méliusz Juhász Péter lesz hamarosan Kálmáncsehi követője, akinek munkássága meghatározó egyházszervezetünk szempontjából. Azt, hogy ő maga mikor melyik irányt követte, megintcsak sokáig tartana megvilágítani: hosszú utat járt be a lutheranizmustól való, Melanchton ihletésére történt elfordulásán át Kálvin tanaihoz közel álló, attól két lényeges kérdésben mégiscsak eltérő nézetig,2 hogy aztán az erdélyi unitarizmussal szemben erős bástyává tegye a Partiumot. Méliusszal egyidőben, a későbbi Tiszáninnen Kopácsi István és Károlyi Gáspár vezetésével a magyar prédikátorok együttesen csatlakoztak a genfi reformációhoz, és Béza hitvallását fogadták el.

A reformáció helvét irányának magyarországi térhódításában alapvető érdemei vannak a hányatott sorsú Szegedi Kis Istvánnak, akit a törökök elfogtak valószínűleg váltságdíj reményében. 1562-ben kiszabadítását akarván elérni, személyesen jelent meg Szolnokon Méliusz, ahogy' Szegedi Kis életrajzában olvashatjuk: „Debrecenből Melius Péter is, a jeles férfiú, amaz egyháznak érdemes lelkipásztora...ezt a követséget azonban a fejedelem először nagyságos Németi Ferenc úrra, a tokaji vár parancsnokára bízta”.3

MÁKKÁ! LÁSZl.Ó: Debrecen mezőváros művelődéstörténete. In: Debrecen története I. Debrecen, 1984. (továbbiakban: Makkai, 1984.) 504-506. p. „Míg Kálvin szerint az úrvacsorában az emberi lélek a Szentlélek szárnyain száll fel a mennybe, hogy ott misztikusan egyesüljön az Atya jobbján ülő Krisztussal, addig Melius értelmezésében Krisztus a Szentlélek által, mintegy' csatornán át van lelkileg jelen az úrvacsorában, az üdvösségre vagy kárhozatra szóló kettős predestinációt pedig Kálvin a bűneset előtt, Melius viszont a bűneset után tekinti elhatározódnak.”

SkaricZA Máté: Szegedi István élete. In: Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Szerk.: Kl.ANlCZ.AY Tibor. Bp., 1982. (Magyar remekírók) 1197. p.