Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 25 „Nem politizál, hanem országot épít ez a fiatal nemzedék, a megújult harmincasok, amely nem kénytelenségből, nem érzelmi alapon, de értelmének hideg lemérése alapján megállapítja: így nem mehet tovább! Nem okol elődöket, nem kárhoztatja a mát ez a nemzedék, csak megállapítja, hogy a magyar élet eddigi útja tragikus szakadékhoz fut s a jövőtbírás biztató szépségével keresi az igazi magyar utat.”92 A Duna-völgy problémájával kapcsolatban a protestáns fiatalok körében is általános volt a vélemény, hogy a pánszláv és pángermán veszély,93 illetve a gazdasági egymásrautaltság miatt közeledni kell a szomszéd népekhez. Ezek az elgondolások különböző szinten jelentek meg, voltak, akik csak egymás megismerésére buzdítottak, mások már a kölcsönös megbékélés szükségességét hangoztatták, míg a legtöbben eljutottak a közép-európai népek tényleges együttműködésének gondolatáig, sőt, a Dunakonföderáció eszméjéig is. Pap Béla református lelkész, az SDG vezetőségi tagja,94 a Magfar Üt szerkesztője foglalkozott talán legtöbbet a kérdéssel és több, egymástól teljesen eltérő tervet is kidolgozott Közép-Európa jövőjére vonatkozóan. Az 1935-ös nagy port felvert biharfüredi román-magyar írótalálkozó kapcsán a két nép közeledéséről ír, ezt egy kedvező lehetőségnek tartja, mivel szerinte a két országot gazdasági és földrajzi helyzete egyenesen kényszeríti arra, hogy egymással szorosabb kapcsolatot építsen ki. A kisantantot beteg formációnak tekinti, mivel tagjait nem az élet- és sorsközösség, hanem csak a közös ellenség tartja össze, így sokáig nem maradhat fenn. A pánszláv gondolat újraéledésével Csehszlovákia és Jugoszlávia megtalálná helyét egymás oldalán, de Románia feleslegessé válna, sőt, éppen olyan gáttá, mint Magyarország, így természetes szövetségesei lennének egymásnak. „A nagygermán és nagyszláv gondolat harapófogójában tanácstalanul és tehetetlenül két nép vergődik: a magyar és a román.” Elképzeléséhez azonban hozzáfűzi, hogy minden közeledés előfeltétele a kisebbségi szerződések becsületes betartása.95 Pap másik írásában a korszakban igen népszerű eszmét, a magyarság hivatását vizsgálja. Ez szerinte egyrészt a közép-európai egyensúly mérlegének a nyelve lenni — melyet alátámaszt az a tény, hogy Magyarország a 92 Magyar Út, 1934. szeptember; SALAMON KONRÁD: A Soli Deo Gloria Magyar Útja és a népi mozgalom kezdetei. In: Confessio, 1982. 4. sz. 18-30. p. 93 Pap Béla írásaiban felmerül még harmadikként a nagyromán veszdelem is. Ld. pl.: PAP BÉLA: A magyarság hivatása a Dunamedencében. In: Van feltámadás! Az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség Emlékkönyve. Bp., é.n. [1936] (továbbiakban: Van feltámadás!) 153-155. p. 94 Kuijfay Albert Az SDG tisztikara 1924-1943. Tenke SÁNDOR (szerk.): Református Ifjúsági Egyesületek és mozgalmak Magyarországon a XX. században. Bp., 1993. 465-466. p. 95 Magyar Út, 1936. január 15.
