Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 23 itt ismételten megtenni, csakúgy, mint Szabó Dezső munkásságát,85 akinek Kelet felé fordulása szintén tisztán érezhető a fiatalok szellemiségén. Szabó volt az első Trianon után, aki kimondta, hogy Magyarország helye Kelet-Európábán van, és a magyarság a kelet-európai kisnépekkel áll vagy bukik, velük együtt kell egy nagy egységet létrehoznia.86 A legjelentősebb hatású személyiség azonban egyértelműen Karácsony Sándor, a korszak nagy pedagógusa, a KIÉ és a MEKDSZ vezető tagja volt, akiben a protestáns ifjúság egyik legfőbb szellemi irányítóját látta, annak ellenére, hogy „nyitottsága” miatt számos konfliktusa volt a református egyház vezetésével, illetve a politikai rendszerrel.87 Karácsony Duna-völgyi gondolatainak egyik alappillérét a szomszédos népekkel Krisztus szellemében való őszinte megbékélés, a kölcsönös megbocsátás alkotta. Ezt hirdette A buti szerepe a nemzet életében című 1934-es előadásában,88 melyért több évre rendőri ellenőrzés alá helyezték, mint „nemzetgyalázással alaposan gyanúsítható személyt”. Jól jellemzi elképzeléseit az 1938. június 6-i brno-i beszéde egy ökumenikus ifjúsági konferencián, ahol a csehszlovák fiatalok előtt kijelentette: „De nekünk ma, holnap, holnapután, sőt azután is meg kell értenünk egymást, mert kendőzhetjük az ügyet így is, amúgy is, a kendőzeden valóság az, hogy szümbiózisban élünk a Duna-medencében, és az itt folyó történelmi élet közös termékünk, az is marad [...] Míg én nem ismertem, nem értettem és nem szerettem önöket, képtelen voltam ezt így látni, még képtelenebb belátni. Arra kérem tehát tanulságaim birtokában mindnyájukat, próbáljanak bennünket maguk is megismerni, megérteni és megszeretni, hogy a maguk látása is odáig világosodhassák, ameddig az enyém mostanára.”89 De nemcsak az északi szomszédokhoz közeledett így, a többi környező nép felé is ugyanazt a jóindulatú baráti kezet nyújtotta, nemcsak írásaiban, hanem a gyakorlati életben, a személyes érintkezésben is, például 1942- ben Debrecenben egy szemináriumán a bizalmadan ruszin hallgatókat becsületes őszinteségével győzte meg arról, hogy „nekünk kis népeknek ösz- sze kellene tartanunk itt a Dunavölgyében”.90 Arady GYULA: Szabó Dezső szemlélete és egyénisége. Bp., 2003.; Gróh Gáspár (szerk.): Az elsodort író: in memoriam Szabó Dezső. Bp., 2002.; NAGY PÉTER: Szabó Dezső az ellenforradalomban. Bp., I960.; Nagy Péter: Szabó Dezső. Bp., 1979.; Gombos Gyula: Szabó Dezső. Bp., 1989.; UŐ: Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök. Bp., 1995. stb. Új Magyarság 1933. szeptember; Magyar Út, 1940. június 20. 87 LÁNYI Gusztáv: Magyarság, protestantizmus, társaslélektan. Bp., 2000. (továbbiakban: LÁNYI, 2000.) 32. p.; Kontra György: Karácsony Sándor. Bp., 1995. 66-69. p. 88 KARÁCSONY Sándor: A bűn szerepe a nemzed életben. In: UÖ: A magyar béke. Pécel, 2001. 178-184. p. UŐ.: Megbékélés szomszédainkkal. In: UŐ: A magyar béke. Pécel, 2001.133. p. 90 Uo. 140. p.