Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
18 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) kultúrával rendelkező ruténekről nem is szólva. Igaz, ezt az ellentmondást általában azzal igyekeztek feloldani, hogy a protestánsok is a nyugati, latin kultúra gyökeréből táplálkoznak. Széchenyi az, aki sokkal objektívebben nem katolikus, hanem keresztény illetve nyugati jelzőt használ a Duna- vidéki kultúra és a létrejövendő államszövetség megjelölésére.59 Azonban azt ki kell emelnünk, hogy mindegyik „aktívkatolikus” íróra a teljes elhatárolódás jellemző Kelettől, illetve a keleti kultúrától és az egyértelmű és megfellebbezhetetlen Nyugat felé fordulás, de erről majd később. A protestáns egyházi vezetők véleménye a térségről A protestáns egyházak esetében is hasonló kép rajzolódik ki, mint a katolikusoknál. Egyrészt a református és az evangélikus felső egyházi vezetés — kivéve a liberális elvekkel rokonszenvező Baltazár Dezső tiszántúli református püspököt — azonosult a rendszer irredenta ideológiájával, másrészt viszont az 1930-as évek elejétől egyre jobban hallatta hangját és propagálta új elképzeléseit a protestáns fiatal reformnemzedék is. Trianon után az evangélikus egyház teljesen a „keresztény-nemzeti” kurzus hűséges támasza lett,60 amelyre bizonyosan döntő hatással volt, hogy a békeszerződéssel nagyon súlyos csapás érte az egyházat az evangélikus bázist jelentő Felvidék elcsatolásával.61 Raffay Sándor püspük 1919. november 16-i zászlóavató beszédében a lehető legtisztábban fejezte ezt ki: „Látom e zászlóval a harmadik ezredév dicsőségébe indulni a keresztyén erkölcs fundamentumán nagyra nőtt népet. Látom a zászló nyomán a Szent Korona fényét átragyogni ismét egyik határtól a másik határig: a Kárpátoktól az Adriáig!”62 Ez a gondolat szinte az egész evangélikus egyházat áthatotta: „A magyar irredentizmus nemcsak politikai életünknek hatalmas motorja, hanem egyházi életünknek is az új, szerencsétlen viszonyok között egyik vezető gondolata.”63 — bár tanulmányunk elején láttuk, hogy voltak, ha csak kevesen is, aki ezt nem így látták.64 Hasonló álláspontot figyelhetünk meg az Erdély elcsatolásával szinte törpeegyházzá zsugorodott unitárius egyháznál is: „a revíziót kérhetjük, mert azt is hirdetnünk kell, lévén ez a béke előfeltétele”.65 Korunk Sapva, 1935. szeptember 15. 60 LendVAI L. FERENC: Bevezetés. In: Lendvm L. FERENC (szerk.): A magyar protestantizmus, 1918-1948. Bp., 1987. (továbbiakban: LENDVAI, 1987.) 15. p. 61 FABINYl TIBOR: Az evangélikus egyház. In: LENDVAI L. FERENC (szerk.): A magyar protestantizmus, 1918-1948. Bp., 1987. 136. p. 62 Uo. 134-5. p. 63 Uo. 136. p. Evangélikusok I<apja, 1921. június 5. 65 SZIGETI Jenő: A magyarországi unitárius egyház. In: LENDVAI L. Ferenc (szerk.): A magyar protestantizmus, 1918-1948. Bp., 1987. 181. p.
