Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
52 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) gáltatott, s megpendíttetett azon régi nóta: miszerint az irányköltészet nem lehet költészet, mert iránnyal bír.” Az összkép talán a valóságosnál komorabb, mert találhatunk a magyar irodalomban pozitívabb megnyilatkozásokat,161 viszont az kétségtelen, hogy démonizált zsidó 1840 után bukkant fel magyar regényekben. Horn Ede maga is talált szívderítőbb mozzanatokat a magyar sajtóban, ugyanakkor okkal tette szóvá, hogy azért gyakran hozzáfűztek ezekhez a szerkesztők olyan jegyzeteket, amelyek egyben állásfoglalást is tükröztek. Ugyanakkor maga is olyan gyakorlatot követett, vagy inkább kezdeményezett, amely azért, hogy a veszélyekre hívja fel a figyelmet, a negatívumokat kiemelten kezelte. így aztán több pozitív megnyilatkozás került jegyzetbe, és ezzel ezek jelentőségét is óhatadanul lefokozta.162 Ezzel csak nagyobb propagandát csinált a nem kívánatos megnyilatkozásoknak. Ugyanakkor a korábbi zsidó politikai irodalmat is elfelejtette. Ez lehet tudatos írói fogás, hiszen az előzmények részletezése saját fellépésének erejét is némileg gyengíthette, de az is lehet, egyszerűen nem tudott az előzményekről.163 Márpedig nemcsak német, hanem magyar nyelvű brosúrák is megjelentek már. így A zsidó és a korszellem Európában Rosenthal Mórictól, akinek zsoltárfordításait sem említette Horn Ede. Igaz, ebben olyan tanácsokat adott a zsoltárfordító, amelyek idejétmúltnak tűnhettek: „A következő életmód vezet tudományra: sóskenyér legyen eledeled, közönséges víz italod, a csupasz föld fekhelyed.”164 Valószínű, hogy szándékos felejtés áldozata lett Bloch Móric A Zsidókról című emancipációt követelő, merész hangú műve, amelyet Vajda Péter látott el előszóval, kifejtve, hogy gazdasági, társadalmi, politikai és nemzeti szempontok egyaránt a „zsidóság fölszabadulása” mellett szólnak, miközben „a zsidó elnyomatása káros volt az elnyomókra nézve is”.165 Blochot az Akadémia 1841-ben tagjai közé is választotta, később viszont — miután több rabbival is meghasonlott az általa javasolt zsidó tanítóképző ügyében — áttért a kereszténységre, először lutheránus lett, majd református, és a magyar protestantizmus egyik vezető alakjává emelkedett. Igazán úttörő Horn Ede harmadik közleménye, mert ez a korabeli politikai erők zsidókkal szembeni magatartásának a lényegre törő elemzése. Visszapillantás a címe, de a jövő útjait és lehetőségeit fürkészi — brilliáns érveléssel. A magyar—zsidó rokonság alapító mítoszával indul, és a sorsközösZSOLDOSJKNŐ: A magyar irodalom és a zsidóság. Bp., 1943. Einhorn: A zsidó-ügy. In: Első magyar zsidó naptár és évkönyv. Pest, 1848. 220-224. p. Rosi.vnIÁI. MÓRICZ: A zsidó és a korszellem Európában. Pest, 1841.; EHRMANN, Daniki.: Betrachtungen über jüdische Verhältnisse. Pesth, 1841.; OliSTKRRlüCHKR, Ei.IAS: Der Jude in Ungarn wie er war, wie er ist, und wie er seyn wird. Pesth, 1842.; Kro.NKNFKIS, F. G.: Die Juden in Ungaren wie sie handeln und wandeln. Leipzig, 1843.; BÁRÁNDY jJÁNOS|: Ueber Ungarns Zustände. Preßburg, 1847. IM ROSENTHAI. MÓRICZ: A régi rabbik erkölcstudománya rapsodiai oktató mondatokban. Buda, 1841. 73. p. 165 Bloch MŐRITZ: A zsidókról. Pest, 1840. VII. p.
