Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 13 dításából való részlet előszavaként, mely előszó aztán az említett mű első utószavaként is napvilágot látott.36 Ugyanakkor a magyar zsidóság múltját, annak egy-egy lényeges mozzanatát taglaló vagy felvillantó minapi és mai művekben jelen volt és van, mint egyik szereplő és tanú a sok közül.37 A zsidó és az egyetemes történetírás már mostohábban bánt Horn Edével. A modern zsidó történetírás atyjának tartott Heinrich Graetz, boroszlói professzor tizenegykötetes egyetemes zsidó történetében meg sem említette, igaz a még nálánál jelentősebb liberális reformereket is gondosan mellőzte, például a németországi zsidó politikai sajtó megteremtőit, akikkel Horn Ede kapcsolatban állt. Az ortodoxokat is elmarasztaló Simon Dubnov tízkötetes zsidó világtörténete már a „forrófejűek” egyikeként mutatta be, A forradalom és a zsiclók Magyarországon című műből pedig merített is, főleg olyasmit, ami elképzeléseinek megfelelt.38 Az újabb osztrák történetírásban nagyobb karriert futott be, mint „az asszimiláció korának egyik legmarkánsabb és legtipikusabb képviselője”.39 A Habsburg Birodalom zsidóságának történetét bemutató rövid összefoglalóban is a forradalmár Horn Ede viszonylag nagy terjedelmet kapott,40 a részletes monográfiában viszont csak egy rosszalló félmondatot, még azt sem ő személy szerint, hanem az általa is képviselt felekezeti reformtörekvés.41 Az Encyclopaedia Judaica röviden, ugyanakkor több tévedésben bővelkedő negyedoldalon emlékezett meg róla, elfelejtve megemlíteni - zsidó szempontból is legfontosabb — A. forradalom és a zsidók Magyarországon című munkáját is.42 A hagyományos zsidó közösségek felbomlásának elemzésében Horn Ede — egyik jegyzetben — azon „korábbi jesiva-növendékek” egyike, „akik kezdték megízlelni a baszkála örömeit”, egyszóval tipikus maszkil A jesiva rabbiképző tanintézet. A haszkála a Moses Mendelssohn által kezdeményezett zsidó felvilágosodás. A maszkilok a hagyományos zsidó művelt36 Fenyő ISTVÁN: Der ungarische Israelit. A magyar zsidók első hetilapja 1848-ban. In: Élet és irodalom, 1998. április 3.; UÖ: A zsidókérdés első elemzése Magyarországon. In: Múlt és Jövő, 1999. 2. sz. 49-58. p.; Einhorn, 2000. 167-188. p. ’7 SÁNDOR PÁL: A honi zsidó értelmiségről 1840-49-ben. In: Száradok, 1994. 1. sz. 110. p.; UÓ: Az emancipáció történetéhez Magyarországon, 1840-1849. In: Századok, 1995. 2. sz. 325. p.; PATAI, RAPHAEL: The Jews of Hungary. Detroit, 1996. 248., 309. p.; Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998. 42., 102., 131., 464., 619., 689., 691. p.; UNGVÁRI TAMÁS: Ahasvérus és Shylock. A „zsidókérdés” Magyar- országon. Bp., 1999. 73. p. 38 Dubnow, Simon: Weltgeschichte des jüdischen Volkes. IX. Berlin, 1929. 382. p. 39 HÄUSLER, WOLFGANG: Assimilation und Emanzipation des ungarischen Judentums um die Mitte des 19. Jahrhunderts. In: Studia Judaica Austriaca III. Eisenstadt, 1976. (továbbiakban: HÄUSLER, 1976.) 68. p. 40 HÄUSLER, WOLFGANG: Das österreichische Judentum zwischen Beharrung und Fortschritt. In: Die Habsburgermonarchie, 1848-1918. IV. Hrsg.: WANDRUS7.KA, Adam -Urbanitsch, Peter. Wien, 1985. 645-646. p. 41 McCagg, WUJ.1AM O.: Zsidóság a Habsburg Birodalomban, 1670-1918. Bp., 1992. 105. p. 42 Encyclopaedia Judaica. VI. Jerusalem, 1971. 532. p.
