Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
10 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) parancsnok az egész várőrség számára egy rendszeresített izraelita tábori lelkészt állítani, havonkint 50 forintnyi illetménnyel és ezen állomásra Einhorn Ignác idemenekült budapesti lelkész alkalmaztatik.”8) Később Horn Emil még visszatért apjának életére, de ő is kifelejtett egy-két olyan lényeges mozzanatot, amelyre még korábban emlékezett.9 A szakirodalom számára Kertbeny Károly 1862-es, ugyancsak rövid Horn-portréja maradt az egyeben forrás,10 még a magyarországi zsidó kiválóságok nagy seregszemléje számára is.11 Kertbeny értékelése olyan kortársé, aki közelről ismerte az emigrációs élet búját-baját: „Azon írók közül, akik már eg)' évtizede vág)' még korábban tevékenyek voltak abban, hogy a külföldnek Magyarország igaz jogáról, a magyarok törekvéseiről és kívánatairól képet adjanak, egyeden egy sem indult ilyen jelentéktelen előzményekkel, egyik sem csinált ilyen fényes karriert, egyiknek sem sikerült ilyen hatékony pozíciót elfoglalnia, és onnan ily hatékonyan befolyásolni az egész napisajtót, méghozzá olyan zsurnalisztikában nyert teret, mint a francia, és ezt a sajtót sikerült a tények helyes megítélésének megnyernie, amelynek európai jelentősége — akár örömmel, akár szomorúan ítéljük meg - annál inkább is nagy, és Horn Ede annál is inkább sikeres volt, mert ezt a napisajtót — amely nemcsak Franciaországra korlátozódik, hanem az összes román [azaz: neolatin] népre hat — mindaddig Magyarország vonatkozásában a legkárosabb és teljes tudatlanság jellemezte.”12 Ez némileg túlzás, de jelzi Horn Ede korabeli megítélését. Nem véletlen, hogy az 1860-70-es évek folyóiratai viszonylag sokat írtak Horn Edéről,13 és viszonylag sok nekrológ búcsúztatta.14 Aztán lassan kihullott az emlékezetből. A Kossuth-emigráció ügyeiben oly tájékozott Pulszky Ferenc azonban emlékirataiban már csak futólag említette, mint újságírót, aki „főleg a belga lapok számára írt”.15 A pozsonyi emlékíró, Sigmund Mayer már bővebben szólt róla, azon diákok között említve őt, akik kiváltak a zsidó rabbiképző iskolából: a jesivából, és a katolikus vagy inkább a lutheránus tanodában folytatták tanulmányaikat: „Nagyon érdekes diák volt Einhorn I SZINNYEIJÓZSEF: Komárom 1848-49-ben. (Naplójegyzetek). Bp., 1887. 319. p. ’ HORN, Émile ÉDOUARD: Édouard Horn. Paris, 1926. 10 [KERTBENY KÁROLY:] Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. (továbbiakban: Kertbeny, 1862.) 74-90. p. II REICH, IGNAZ: Beth-el: Ehrentempel verdienter ungarischer Israeliten. I. Pest, 1868. 194-203. p. 12 Kertbeny, 1862. 74. p. 13 Ld. Szinnyki, 1894.1096-1098. p. 14 Zum ewigen Andenken an Eduard Horn. Bp., 1875.; An dem Sarge des unvergeßlichen Patrioten Eduard Horn. Bp., 1875.; Das Leben, Wirken und Ende des Patrioten Eduard Horn. Bp., 1875.; Gyászkoszoru Horn Ede a földmivelés, ipar- és kereskedelmi ministerium államtitkár sírjára. Bp., 1875. 15 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Szerk.: Oltványi Ambrus. II. Bp., 1958. (továbbiakban: PuiüZKY, 1958.) 215. p.
