Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Gróf Lajos: Reflexiók két miskolci konferenciához. Miskolc, 2004. november 3., november 23.
108 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) csolatuk volt az őket letelepítő Emye fia Istvánnal és utódaival. Még szerencse, hogy hozzászólóként szót kapott Kobold Tamás volt miskolci polgármester is, aki „Mit jelentett és jelenthet a pálos örökség?” címmel arról próbált beszélni, kik voltak a pálosok, hogyan öltözködtek, éltek, imádkoztak, egyáltalán mit jelent a papi, szerzetesi életforma, ma és egykoron. Szavait „illusztrálni” is tudta, meghívott vendégként jelen volt (de nem szólalt meg) Ac^élLászló Zsongor, egy „igazi” pálos. El tudom képzelni, hogy egy történész számára a fenti kifogások má- sodrendűek, benne a laikus hangját hallják, amin vitatkozni sem lehet. Mégis, úgy gondolom, egyháztörténelmet írni sokféleképp lehet, de bizonyos dolgokat figyelmen kívül hagyni nem szabad. (Az már végképp a kívülálló gondolata, hogy követelmény-e, vagy éppen az objektivitás hiányát okozhatja, ha a történetíró hívő ember? Legyen esetleg közömbös, tehát nem hívő, de nem is ellenséges és csak a „vegytiszta” történészmunka lehet elfoguladan? De létezik-e ilyen egyáltalán? Erről a szakembereknek meglehet a véleményük, de ez már nem ide tartozik.) És most röviden néhány előadásról. A Krisztus Szent Teste tiszteletére alapított diósgyőri pálos kolostor alapítási éve 1304. Lovász Emese (akinek a témáról írott könyve a konferencia után jelent meg) először Diósgyőr korabeli településszerkezetét mutatta be, a vár-falu-kolostor hármasságát. A kolostor kutatására 1973-ban került sor, az ásatási feladatok irányításában az előadó — akkor még régészhallgató — is részt vett. A jelenleg látható falakon túl sok minden nincs még feltárva, a kolostorromok a pázsit alatt vannak elrejtve. Mindössze négy hónap állt rendelkezésre a kutatáshoz, a terület 8 százalékát tudták csak megvizsgálni. Láthatóvá tették a nyugati szárny falait és a kápolna szentélyzáródását. Feltárták az ossariumot is, abban reménykedve, hogy a kegyúr, István nádor földi maradványai is ott nyugodhatnak. Nem találták meg a nyomát sem a templomnak, viszont a középkori alapokon épült rendházhoz közel egy másik korabeli épület falait feltárták. Az 1973-ban előkerült falakat újra betemették, azóta csak reménykednek abban, hogy egyszer folytathatják a munkát, és a kolostor mellett az Ernyék kúriája, a város legrégibb kőépülete is előkerül. Gyulai Éva előadása annyiban kapcsolódott Lovász Emesééhez, hogy beszélt arról a képről, amely István borsodi nádort ábrázolta és a pálosok törökkor utáni visszatelepedésekor épült új rendházban volt látható. Az 1739-ben készült kép keretére írt szöveg magyar fordítása: Az igaz erény tette, hogy itt halálom után is éljek. Ez a szöveg reményt ad arra, hogy István és utódai valóban itt temetkezhettek. A festmény felett két aranyozott tábla is volt, ezek latin feliratának fordítása a következő: A kiváló Borsodi István ispán, Ernye fia alapította ezt a kolostort 1313-ban. A ládi atyák a lerombolt kolostort 1739-ben újjáépítették és (ezeket a táblákat) az első alapító emlékére elhelyezték.
