Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 2. szám - RECENZIÓK - Bitskey István: Litterae missionariorum de Hungaria et Transilvania (1572-1717), vol. I-II.

Recenziók

161

kára volt, vele Pöstyénben együtt fürdőzött, Itáliába visszatérve már feltehetően sokkal többet tudott az országról. Több levélíró arról is fogadkozik, hogy szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet, látják ugyanis, hogy enélkül itt nem sok sikerre számíthatnak (I. k. nr. 158). Aki Erdélybe szándékozik menni, annak is „imparare la lingua Ungara per entrare in Transilvania, come si dovea" — írta Francesco Antonio da San Felice ferences misszionárius Ingóknak (I. k. nr. 179). Gyakori motívum továbbá a levelekben a megdöbbenés, a csodálkozás a tapasztaltak felett, ami még akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk: sok a túlzás, az önreprezentációs igény, a saját érdemek és a leküzdött nehézségek felnagyítása a misszilisekben. A szavakba öntött helyzetértékelések és önmeghatározások mindenesetre tudatalakító tényezők voltak, függetlenül referenciáks értéküktől, valóságtartalmuktól. S ha már a levelekben közölt híradások hitelességéről szó esett, felmerül a kérdés: mennyire általánosítható az a lehangoló kép, amelyet a bosnyák ferencesek botrányairól és visszaéléseiről festett egy névtelen szerző 1636- ban? (I. k. nr. 222.) Végletesen elfogult vádaskodásról van itt szó, avagy megtörtént eseményekről? Noha bizonyára történtek ehhez hasonló dolgok, azért számunkra az összkép nem tűnik ennyire sötétnek.

Kikristályosodott a levelekben a törökökkel szembeni magatartás két szélsőséges változata is. Az optimisták szerint meg kell kísérelni áttérítésü- ket a keresztény hitre, ezzel szemben a másik vélemény szerint — miként azt legerőteljesebben Tommaso Ivkovich (Torna Ivkovic) scardonai püspök megfogalmazta - az iszlám hitűeket megváltoztatni nem lehet, ez teljesen reménytelen ügy, övék a hatalom, a hódoltságiaknak tűrniök kell és alkalmazkodni hozzájuk (I. kötet, nr. 109.).

Ami mindebből fontosnak látszik: eltérő szemléletmódok ütközésének, vallások, nyelvek, kultúrák találkozásának terepe a kora újkori Magyarország darabokra szaggatott területe, s vele együtt a Balkán is, s a szerzővel egyetértve úgy véljük, hogy épp ez a pozíció teszi különlegesen is izgalmassá a Rómába küldött levelek tartalmát. Noha a konfesszionális tolerancia ekkoriban ismeretlen fogalom volt, az egymásétól merőben eltérő hitek avagy éppen hitetlenségek egymás melletti létezése mégiscsak eszmélkedésre inspiráló tényezőnek kellett hogy számítson mind a vizsgált terület lakosaiban, mind pedig a római bíborosi testület rekatolizációs stratégáit meghatározó tudós teológusaiban. S korántsem csak különböző konfessziók álltak itt egymással szemben, hanem katolikus stratégiák is, nem ritkán személyes ellentétekké formálódva, gyakran gazdasági szempontok szorították háttérbe a vallási összetartozás érzését, miként ennek egyik kirívó példája a belgrádi kápolnaviszály hosszan elhúzódó története.

Szerencsés megoldásnak tartjuk, hogy a közölt iratok tartalmát az eredeti szöveg előtt magyar nyelvű összefoglaló ismerteti, a bevezető tanulmány pedig angolul is olvasható, így mind a magyar, mind pedig a külföldi kuta-