Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhez (1989-1990)
Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhéz 141 Először, egy meleg szava a köszönetnek és nagyrabecsülésnek az Önnel való gyümölcsöző együttműködés sok évének tapasztalatáért. Különböző felelősségeink és különböző meggyőződéseink voltak, azonban megtanultuk, hogyan működjünk együtt a magyarországi egyházak javára az akkor hazájában uralkodó társadalmi-politikai feltételek mellett. Nem volt ez könnyű feladat egyikünk számára sem, azonban én, személy szerint ösztönzőnek és nyereséget hozónak találtam. A folyamatban sokat tanultam, és nagy mértékben nyertem növekvő kölcsönös megértésünk és bizalmunk révén. Mindenkor úgy fogok tekinteni az Önnel való kapcsolatomra, mint ökumenikus tevékenységem harminc évének legjelentősebb tapasztalataira. Mindezért rendkívül hálás vagyok Önnek. Másodszor, egy szívélyes szó a szerencsekívánatra a nagyon magas elismerésért, amelyet a magyar állam adott Önnek visszavonulása pillanatában. Bőségesen igazolt elismerése volt egy gyakran kényes feladatnak, amelyet jól végzett el. Vannak talán egyesek, akik nem lévén sem felelősségük, sem tapasztalatuk a magas tisztség gondjait illetően az elmúlt évtizedek körülményei között, megengedhetik maguknak, hogy kritizálják tevékenységét. Nekem hasonló tapasztalatom volt. De azok közülünk, akiknek kiváltsága volt, hogy dolgozhattak Önnel, jól tudják, hogy a legmagasabb célok motiválták és Ön teljesen feladatának szentelte magát. Szívélyesen gratulálok Önnek, hogy ezt elismerték az érdemrenddel, amelyet Önnek átadtak. Sok barátja Önnel örül. Harmadszor a jókívánságok őszinte szava a jövőre. A visszavonulás, úgy találtam, nem a vége, hanem inkább a kezdete a tevékenység új formájának, amelyben felszabadulva a hivatalos felelősség kényszerétől, az ember tetszése szerint alkalmazhatja tapasztalatát s tudását, van, aki azt mondaná: a bölcsességet, amelyet az ilyen felelősség gyakorlásának évei során szerzett. Lehet ez egy kihívó és nagyon kielégítő időszaka az ember életének, amikor a múlt tapasztalatának elvetett magvai kalászba szökkennek. Nagyon őszinte reményem és imádságom, hogy Isten adjon Önnek és kedves feleségének sok-sok évet egészségben és boldogságban, hogy együtt élvezzék csendben és nyugalomban a nyugállomány gazdag időszakát. Végül biztosíthatom, hogy' feleségem teljes szívvel csatlakozik hozzám az előbbi érzések kifejezésében, és mindketten reméljük és bízunk abban, hogy a jövő alkalmakat tartogathat számunkra, hogy' ismét találkozzunk, kedves jó feleségével együtt akár Genfben, akár Budapesten. Mindenkor öröm lesz ez számunkra. Megismételt köszönetekkel, szerencsekívánatokkal és jó kívánságokkal vagyok őszinte tisztelője Glen Garfield Williams s.k.
