Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526)
Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete 81 A káptalan alkalmasint igyekezett olyan személyeket megbízni az egyes kiküldetések teljesítésével, akik megfelelő helyismerettel rendelkeztek. Ez mindenekelőtt a Baranya megyén kívüli feladatok esetében volt fontos.46 így kerülhetett sor Pozsegai János kanonok testimoniumkéni történő közreműködésére a Pozsega megyei Orbován, amikor 1382-ben Garai Miklós nádort a királyi ember beiktatta a nevezett vár és város tartozékaiba.47 Amennyiben a hiteleshelyhez fordulók végrendeletet kívántak tenni, úgy a káptalan kiküldte kanonokjait, akik jelenlétében és közreműködésével a testamentumot írásba foglalták. így történt ez 1377-ben, amikor Felfalu-i Péter fia: Miklós utolsó akaratának megfelelően leányára, Klára nemes asszonyra hagyta Baranya megyében fekvő felsorolt birtokait.48 A végrendelet felvételére ezúttal Garai Miklós nádor adott utasítást, így arra a nádor által delegált ember és Konrád kiskáptalani kanonok közreműködésével, valamint János Révfalu-i plébános, Eberhard pécsi kisprépost és István szentszalvátori prépost, pécsi kanonokok, továbbá három megyebéli nemes jelenlétében került sor.49 50 Ebben az esetben a tanúként jelenlévő két prépost kiküldését a felek kifejezetten kérték (ad hoc speáaliter vocatis et rogatis)so Hasonló esetnek vagyunk tanúi 1370-ben, amikor egy peres birtokrész határjárására kapott utasítást a káptalan, és a felperes kérésére Márton papot, a székesegyház holtak oltárának mesterét küldte ki.51 Arra is találunk példát, amikor az uralkodói parancs írta elő a káptalani kiküldött egyházi állását: 1360-ban egy, az egyszerű kanonoki stallumnál magasabb méltósággal rendelkező, kanonokot kellett megbízni a vizsgálattal.52 A fentiek összegzéseként elmondható, hogy a hiteleshelyi feladatok ellátásától a káptalan helyben tartózkodó tagjai sem húzódtak vissza, és az egész középkoron át folyamatosan vállalták a külső feladatok teljesítését. Az alsópapság nagyobb arányú szerepvállalását vélhetőleg azzal magyarázhatjuk, hogy egyrészt alacsonyabb bevételekkel rendelkeztek, mint a székeskáptalan kanonokjai, így szükségük volt a jövedelem-kiegészítés e forrására is,53 másrészt talán a helyben tartózkodó, egyéb tisztségekkel és hivatalokkal nem rendelkező kanonokok alacsonyabb száma is meghatározó lehetett. 46 A testület vonzáskörzetére Ld. FEDELES Tamás: A pécsi székeskáptalan hitelesheiyi vonzáskörzete (1354-1526). In: WEISZ Boglárka (szerk.): Középkortörténeti tanulmányok. A III. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szeged, 2003. 9-22. p. 47 Dl. 33726. 48 Dl. 94101. 49 Uo. 50 Uo. 51 Dl. 5361. 52 „unum ex vobis virum idoneum maioris dignitatis simplici canonia titulo f\ A testület György custost küldte ki. Dl. 4966. 53 A kiszállások díjazására ld. 1351/21. te., 1435/10. te., 1492/95. te.
