Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526)
Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete 79 rös és Somogy vármegyék területén.37 Devecseri Miklós másfél évtizeden keresztül vállalt feladatokat a hiteleshelyi munkában.38 Érdekes, hogy a négy esetből háromszor Bodrog vármegyében vett részt vizsgálaton és minden alkalommal Bátmonostori Töttös fia: László oldalán. Az egyszerű kanonoki stallummal rendelkező személyek mellett részt vettek a közhitelű tevékenységben az oltárjavadalommal, plébániával rendelkező kanonokok, valamint a székesegyház hitszónokai is. Az alsópapság tagjai közül az aljegyző és a vicesuccentor egy-egy alkalommal szerepeltek külső munkán. A társaskáptalan tagjaiból összesen 8 alkalommal kerültek ki testimoniumoV. A székesegyház alsópapságának két csoportja között korszakunkban változás következett be a hiteleshelyi feladatok vállalása terén.39 Míg 1353-ig a prebendáriusok és az oltárjavadalommal rendelkező prebendáriusok teljesítették az összes kiküldetés közel 26%-át,40 addig a most analizált időszakban részvételi arányuk 18%-ra csökkent. Ezzel a jelenséggel paralel, pedig az egyszerű, valamint az oltárjavadalommal rendelkező karpapok hiteleshelyi aktivitása 13%-ról41 közel 33%-ra emelkedett. További figyelemre méltó változásnak lehetünk tanúi, amennyiben az oltárjavadalommal rendelkező prebendáriusok és karbéli papok, valamint az egyéb jövedelemmel nem rendelkező társaik szerepvállalását vizsgáljuk. Míg az előző korszakban az egyéb javadalommal nem rendelkező prebendáriusok 27 alkalommal vettek részt külső feladatok ellátásában,42 addig a möst vizsgált időszakban mindössze 6 ilyen esetről van tudomásunk. Az altarista prebendáriusok esetében korszakunkban 10%-os növekedés mutatható ki. Hasonló módosulást tapasztalunk a karpapok esetében is, hiszen a Koszta által vizsgált intervallumban, 13 esetben egyszerű, míg 5 alkalommal oltáros kóruspapokat küldött ki a testület tanúbizonyságként, ezzel szemben korszakunkban ez 20:60 arányra változott. A változás hátterében min1364. 01. 15.: Df. 208444; 1364. 11. 30.: Dl. 91710.; 1365. 10. 04.: Dl. 101912, 1366. 07. 25.: Fejér, Georgius (ed.): Codex diplomaticus Regni Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budae, 1828-1844. IX/7. 248-250. p.; 1369. 04. 09.: Dl. 87437.; 1369. 04. 09.: Nagy Imre - Nagy Iván - Véghely Dezső et al. (szerk.): A zichi és a vásonkeöi gróf Zichy-család idősb, ágának okmánytára. I-XII. Pest-Bp., 1871-1931. (továbbiakban: Zichy-okmánytár.) III. 369-371. p., 1369. 09. 27.: Zichy-okmánytár. III. 376-377. p. 38 1363. 03. 18.: Dl. 5199.; 1370. 04. 04.: Zichy-okmánytár. III. 394-396. p., 1378. 05. 25.: Zichy-okmánytár. IV. 49-50. p. (2 alkalommal) Pécsett nem tudunk olyan előírásról, mint pl. Esztergomban, amely előírta volna a preendáriusok hiteleshelyi munkában történő kötelező részvételét. Ld. KöRMENDY, 1986.184. p. 40 Koszta, 1998.106. p., 108. p. 41 Uo. Uo. 42
