Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
4 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) Tolna vármegyét foglalta magába, hozzá tartozott Somogy szigetvári járásának néhány települése, valamint — az időszakunkban Magyarországtól különváló Horvátországhoz, majd az SHS-államhoz tartozó - Szlavóniában az Alsó-Mihojlác és Eszék közé eső falvak nagy része is. A többi egyháznak — a teljesen önálló hitközségekből álló izraelitát kivéve — természetesen megvolt saját szervezeti beosztása a területre vonatkozóan, a református Dunamelléki Egyházkerület Tolnai és Felsőbaranyai egyházmegyéje szinte teljes mértékben lefedte a katolikus egyházmegyét, az Alsóbaranya-bácsi és a Belsősomogyi pedig kis részben. Az evangélikus Tolna-Baranya-Somogyi egyházmegye területe szintén nagyrészt megegyezett a katolikussal. A területen élő görögkeletiek a budai (szentendrei) szerb püspökséghez tartoztak. Mivel Baranya jelentős része 1918. november 14-én Pécs központtal szerb megszállás alá került, felmerül a kérdés, hogy utána is a Magyar Népköztársasághoz, illetve a polgári demokráciába tartozónak tekinthetjük-e, vagyis március 21. indokolt-e tanulmányunk zárópontjának. Véleményem szerint igen, mert egyrészt minden akadály ellenére is a terület Magyarországhoz tartozott - legalábbis a magyar vezetés semmilyen, az elcsatolást kimondó határozatot nem tekintett az államjogot megváltoztató hivatalos dokumentumnak -, másrészt a Tanácsköztársaság létrejötte a megszállók magatartásában is gyökeres változásokat hozott. Támadások papok és lelkészek ellen a forradalom első napjaiban 1918. november első napjaiban területünk minden részében történtek forradalmi megmozdulások, különösen a falvakban. Ezek érzékenyen érintették az egyházakat is, mivel a nép sok helyen nem kímélte papjai vagyonát, sőt, olykor testi épségét sem, hasonlóan az ország más vidékeihez.4 A különböző mértékű támadások fenyegetőzésektől a komoly testi bántalmazásig igen széles skálán mozogtak. A baranyavári esperesi kerület sokác falvaiban bár kifosztással fenyegették a plébánosokat, de semmi kár nem érte őket — igaz, az izsépi pap szerint csak azért, mert az izabellaföldi főhercegi uradalom kirablása foglalta le híveit. Darázson a szomszéd faluba menekült papot másnap maguk a hívek hívták vissza.5 Németbólyon hasonlóképpen kirablással ijesztgették a papot „versendi fosztogató cigány bandák”,6 csakúgy, mint a Pécsvárad környéki bányászfalvak lakói lelkipásztoraikat.7 4 5 HAJDÚ TIBOR: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Bp., 1968. (továbbiakban: HAJDÚ, 1968.) 99. p. Pécsi Püspöki Levéltár (továbbiakban: PPL.) Esp. (= 1918. évi esperesi jelentések) Baranyavár (Darázs, Izsép, Dályok) PPL. 4462/1918. sz. PPL. Esp. Pécsvárad.
