Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A királyi alapítású bencés apátságok és az esztergomi érsek joghatósága az Árpád-korban
64 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) — szentelő és kormányzati joghatósága. Az 1235-ös ügy is tulajdonképpen ennek a lenyomatát viseli magán: az érsek sérelmezte a választás lebonyolítását és a megerősítés elmulasztását, ez utóbbi őt illette volna. A jogi sérelem elhárítása végett pedig élt kormányzati hatalmával és Albeus nyitrai főesperes útján megfosztotta az apátot állásától. Az esztergomi érsek joghatóságára utal, hogy 1280-1290 között leváltotta a pécsváradi apátot, mert az nem felelt meg hivatalának.24 Itt említhetjük meg Kolozsmonostor esetét is, amelynek apátját, (II.) Henriket 1311 körül maga az esztergomi érsek mozdította el állásából, és helyébe a dombói apátot nevezte ki, aki maga helyett Broda Miklóst küldte oda.25 Érdekes adatot őrzött meg egy 1296-ban kelt oklevél, amely ugyan nem a szerzeteseket említi, ám élesen rávilágít arra a kapcsolatra, amely az esztergomi érsek és a királyi egyházak — így az apátságok — között kialakult. Ebben az évben ugyanis a veszprémi káptalan elismerte, hogy Pál Örs, Mikó Sasad, Miklós Chek, János Keszű, Domonkos Szt. Jakab és Péter Fehéregyház plébánosai a veszprémi egyházmegyéből, a tizedet az esztergomi érseknek fizetik, az ő zsinatán kötelesek megjelenni, mivel királyi egyházak. A káptalan ígéretet tett arra, hogy nem vonja kétségbe a továbbiakban ezt a jogot.26 Befejezésként hét olyan forrást hozhatunk fel, amelyek ugyan a jóval a vizsgált korszak után keletkeztek, ám szerencsés módon tételesen felsorolják az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó egyházi intézményeket. Ezek közül az első az 1397-es esztergomi canonica visitatio. Az érsekség állapotát feltáró vizsgálat eredményei után következtek az érsekségnek, alávetett egyéb egyházak. Ezek sorában találjuk az „Abbatiae” alfejezet alatt a királyi bencés apátságokat is, majdnem teljes számban: Pécsvárad, Szek- szárd, Báta, Somogyvár, Zalavár, Bakonybél, Földvár, Zobor, Garamszentbenedek, Kolozsmonostor, Szentjobb.27 24 ÁMTF. 1.366. p. 25 CSÖMÖR, 1912. 27-28. p. 1332. január 24-én pedig arról értesülünk, hogy „quos quidem archiepiscopus habet de consuetudine corrigere et regimine ipsius monasterii amovere”. FEJÉR. VIII/2. 373-375. p., ili. arról, hogy „monasterium de Cius, cuius dispositio ad venerabilem fratrem nostrum ... archiepiscopum Strigoniensem pertinere dinoscitur.” Theinhr, 1859. 549. p. Vö. PRT. XII/B. 71-72. p.; Sipos, 1979. 34. p. 26 „[...] predicte decime et uisitacio concilij ad ecclesia Strigoniensem pertineret, cum ecclesia Srtigonisensis hanc prerogatiuam ex priuilegio et antiqua consuetudine prescripta habere dinoscatur quod omnes ecclesie et Capelle Regales, seu Reginales, earumdem plebani et rectores plenas decimas in omnibus debeant percipere et habere et concilium Archiepiscopi visitare [...]” KNAUZ, FranciscUS (ed.): Codex diplomaticus primatae ecclesiae Strigoniensis. Az esztergomi főegyházmegye oklevéltára. II. Bp., 1864. 218-219. p. 27 „Benefida et dignitates extra ecclesiam sed subjectae. [...] Abbatiae. Item abbatiae Pechwaradiensis. Saxardiensis. De Batha. De Simigio. De Zala. De Beel. De Fewldwar. De Zobor. De sancto Benedicto. De Kolosmonostora in partibus Transylvanis. De sancto
