Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A királyi alapítású bencés apátságok és az esztergomi érsek joghatósága az Árpád-korban
60 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) Az egyes bencés apátságok belső életébe való beavatkozás mindenképpen arra utal, hogy az érsek kormányzati hatalommal bírt a kolostorok felett. A pápa pedig nyilván azért sürgette a reformot, mert sem a IV. lateráni zsinat, sem III. Ince, sem III. Honorius rendeletéinek nem lett foganatja Magyarországon.15 Az itt felsorolt adatok sajnos nem nevezték meg tételesen az érintett apátságokat, ennek ellenére joggal állíthatjuk, hogy az esztergomi érsek kormányzati joghatósága minden királyi alapítású apátságra kiterjedt. Vegyük sorra most az egyes apátságok esetében felhasználható forrásokat! A 13. század utolsó harmadából szerencsés módon a tihanyi apátság esetében több adatunk is van az apátság egyházjogi helyzetére vonatkozólag. 1272. augusztus 3-án X. Gergely pápa levelet intézett a veszprémi püspökhöz, amelyben megemlítette, hogy a tihanyi apátság annyira elpusztult, hogy a rend keretei között képtelen belsőleg megújulni. Éppen ezért meghagyta a püspöknek, hogy a neki alávetett monostor megreformálására hívjon segítségül cisztercieket.16 Ez be is következett, mert 1274-ben 15 III. Honorius 1225-ben értesítette az esztergomi és a kalocsai érseket, valamint alárendeltjeiket, hogy mivel a bencések nem tartják be a IV. lateráni zsinat rendelkezéseit és nem jelennek meg a három évente megtartott káptalanokon, a pápa utasította a pécsváradi és bulcsi apátokat, hogy még abban az évben tartsanak káptalant Madocsa mellett a két szomszédos ciszterci apáttal, ill. me^iagyta, hogy ezentúl évente tartsanak káptalant, válasszanak vizitátorokat, azokat az apátokat pedig, akiket a vizsgálat után letesznek állásukból, a püspökök mozdítsák el az egyházmegyéjükben levő monostorok éléről. Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár (továbbiakban: PBFL.) Capsa 35. O., Df. 206878.; PRT. I. 663-667. p. A rendelkezés azért is érdekes, mert a pápa kitért arra is, hogy úgy a mentességet élvező, mint a nem élvező {tani exemptos, quam non exemptos) apátságoknak részt kell venniük a káptalanon. Az is jól látható, hogy normális esetben a vizsgálat eredményét a püspökök foganatosították, kormányzati hatalmuknál fogva. Ilyen reformáló rendelkezéssel találkozunk még IV. Sándor 1256. október 10-én kelt oklevelében, amelyben a bencés rend reformjával már a pannonhalmi apátot bízta meg, igaz a rendi káptalan hozzájárulásával. (PBFL. Capsa 40. F., Df. 207037., PRT. II. 297- 298. p.) Vö. PRT. II. 8-10. p.; HOMONNAI SAROLTA: A magyarországi bencések 14. századi reformtörekvései. In: Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. Szeged, 1999. 43-55. p., passim. 16 .Accepimus sane quod monasterium de Ticon ordinis sancti Benedicti tue diocesis, ita tibi quod nulli alii subiectum. Abbate, monachis et aliis quibuscumque personis est totaliter destitutum, et adeo etiam in spiritualibus et temporalibus deformatum quo de suo non potest ordine reformari. Nos igitur porrectis nobis super hoc ex parte carissimi in Christo filii nostri illustris regis Ungarie eiusdem monasterii patroni precibus inclinati, fraternitate tue per apostolica scripta mandamus, quatenus si est ita et tibi constiterit quod predictum monasterium non possit in suo ordine reformari, ipsum de personis Cisterciensis ordinis auctoritate nostra reformare procures et regularibus eiusdem Cisterciensis ordinis institutionibus informare. Contradictore per censuram ecclesiasticam appellatione postposita compescendo. [...]” DI. 981.; KOVÁCS BÚLA: X. Gergely pápa közöleden oklevele. (Új adatok a tihanyi apátság XIII. századi történetéhez.) In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 13. Veszprém, 1978. Történelem. 89-92. p., 90. p.
