Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A királyi alapítású bencés apátságok és az esztergomi érsek joghatósága az Árpád-korban
Kiss Gergely: A királyi alapítású bencés apátságok 57 esztergomi széknek vannak alávetve.8 A bonyolult fogalmazás ellenére világos, hogy a pápa arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a királyi pré- postságok és apátságok felett közvedenül ő gyakorolja a lelki joghatóságot, ugyanakkor azok mégis az esztergomi érseknek vannak alávetve. A királyi jog sértedenségével pedig arra utalt, hogy a temporalia-ra nézve nem következett be változás, az továbbra is az uralkodóhoz tartozott. Mindez jól illeszkedett ahhoz a 12. század derekától egyre határozottabban megmutatkozó pápai törekvéshez, amely a kegyuraságot patronátussá igyekezett átalakítani.9 Visszatérve az esztergomi érsek királyi apátságok feletti jogához, az 1203-1204-ben megfogalmazott elv, úgy tűnik beépült a magyar egyházi szokásjogba, hiszen a későbbi pápai rendelkezésekben rendre az ott megfogalmazottak kerülnek felszínre. Ezen a rendszeren — első látásra úgy tűnik — III. Honorius 1220. december 18-án kelt oklevele rést ütött. A pápa ugyanis megerősítette a veszprémi püspök számára királynék koronázására és felkenésére, valamint a Veszprém egyházmegyei királyi apátságok és prépostságokra vonatkozó jogát — III. Ince kiküldött bírái (Pelagius albanói püspök és István a római Tizenkét Apostol presbiter-kardinálisa) 1216. február 1-én 8 „Innocentius, etc. Olim nobis regalis magnificentia per suas litteras supplicavit, ut quum regales praepositurae, quae sunt in Ungaria, sicut ad te in temporalibus, sic ad nos in spiritualibus nullo pertineant mediante, statuere dignaremur, quatenus novus preaepositus ad sedem apostolicam infra annum, vel in persona propria, vel per idoneum nuncium, cum litteris regalis assensus accederet confirmationis gratiam obtenturus. Nos ergo tuis precibus inclinati, statuimus, ut quicunque de cetero ad regimen praepositurarum illarum, quae ad nos in spiritualibus nullo pertineant mediante, fuerint evocati ad apostolicae sedis praesentiam infra annum in personis propriis, vel per idoneum nuncium, cum litteris regalis assensus, accedant pro confirmationis munere obtinendo, ita quod interim in spiritualibus non ministrent. Qui si forte infra dictum terminum venire neglexerint, ex tunc praeposituris illis se noverint spoliandos. Consequenter autem bonae memoriae I[ob] Strigoniensis archiepiscopus ad praesentiam nostram accedens, in nostra et fratrum nostrorum preasenda proposuit viva voce, quod in abbatiis et praeposituriis regalibus ad eum et Strigoniensem ecclesiam iusrisdictio ecclesiastica pretinebat. Unde petebant constitutionem praescriptam, tamquam per subreptionem illicitam revocari. Nos autem viam mediam eligentes, provida deliberatione decrevimus, ut occasione litterarum, quas primo direximus circa praeposituras et abbatias [regales] ecclesiae Strigoniensi per Ungariam ubicunque subiectas, nullum ei, vel successoribus suis praeiudicium generetur. Regalem igitur excellentiam volumus non latere, quod nec per secundas litteras iuri tam nostro, quam regio, nec per primas ipsius archiepiscopi et Strigoniensi ecclesiae iustitiae derogatur; quum in primis constitutum fuerit de illis, quae in spiritualibus ad nos nullo mediante pertinere noscuntur, in secundis vero de his, quae Strigoniensi ecclesiae esse subiectae.” Fejér. II. 423-424. p. Vö. Kozák, 1974. 378. p. 9 SZOVÁK KORNÉL- Pápai-magyar kapcsolatok a 12. században. In: ZOMBORl ISTVÁN (szerk.): Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Bp., 1996. 21-46. p., 31-37. p.; ÉRSZEGI GÉZA: „Miklós 1.” In: KMTL 456. p.
