Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában... 45 A tanács felhívással fordult a lelkészekhez és a hívekhez, de csak kevés helyen ért el akkora sikert, mint Pécsett, a legtöbb gyülekezetét egyáltalán nem tudta megnyerni eszméinek.244 A városban azonban a Keresvén lelkipásztor vezércikket közölt róla, melyben lelkesen kijelentette csatlako- zását. A minden valószínűség szerint Nyáry Pál tollából származó írás sorra veszi a főbb programpontokat és kielemezve azokat, mindet helyesnek találja. Egészen éles hangon bírálja a legfelsőbb egyházi vezetést: „a zsinat feloszlatására azért van szükség, mert legfőbb törvényhozó testületünkből a maradi elv érvényesülésével éppen azok maradtak ki, kik a modern haladás barátai.” A program támogatása mellett új, belmisszióval kapcsolatos követeléseket is felvet a szerző: a kötelező vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatását, a kocsmák vasárnapi nyitvatartásának korlátozását, a munkások bérének hétfői kiszolgáltatását, valamint az alkoholizmus elleni küzdelem országos megszervezését. Végül az olvasók figyelmébe ajánlja Victor János budapesti fiatal lelkész „Új reformációt az új Magyarországba!” című, a fenti programot tartalmazó füzetét és mindenkit felszólít a tanácshoz való csatlakozásra.245 A pécsi egyházközség közgyűlése már korábban, december 4-én támogatásáról biztosította a tanácsot, és megválasztották helyi szervezetét is a presbitérium, 14 férfi és 20 nő részvételével, valamint az országos tanácsnak is javasolták, hogy helyi szerveibe mindenhol válasszanak be nőket.246 A pécsihez hasonlóan a mohácsi presbitérium is csatlakozását jelentette ki Varga Zsigmond helyi lelkész felhívására.247 Azonban nem minden egyháztanács és lelkész gondolkodott így, voltak, akik féltek a hirtelen, radikális újításoktól. A szekszárdi presbitérium, bár a tanács programjának nagy részét örömmel üdvözölte, de tett néhány ellenvetést is a lelkész jelentése szerint: „A hitkényszer megszüntetésétől maguk a vezetők sincsenek elragadtatva. Inkább az vezette őket, hogy a mostani radikális kormány úgyis megteszi, hát jobb lesz, ha a mi kezdeményezésünkre jes jogegyenlősége; lelkészválasztások reformja; lelkészi díjlevelek rendezése; tanárok, tanítók jogviszonyának rendezése; nők aktív és passzív választójogának törvénybe iktatása. 3. Belső egyházi reformok: a vallástanítás és nevelés reformja a konfirmáció megfelelő átalakításával; a teológiai tudományos képzés és a gyakorlati lelkésznevelés reformja; lelkészek továbbképzése, gyülekezeti munkások részére hiterősítő és tudományos tanfolyamok rendszeresítése; az egyházhoz való tartozás kényszerének (hitkényszer) eltörlése; egyházfegyelem; a belmissziói munkáknak és szervezeteknek az egyház egyetemes szervezetébe való beépítése; a református egyházak világszövetségbe tömörítése; az egyházi sajtó színvonalának emelése.” Bolyki JÁNOS — Ladányi Sándor: A református egyház. In: Lendvai L. Ferenc (szerk.): A magyar protestantizmus, 1918-1948. Bp., 1987. (továbbiakban: Bolyki- Ladányi, 1987.) 32-33. p. Bolyki-Ladányi, 1987. 32-34. p. Keresztyén lelkipásztor, 1918. december 15. 143-144. p. BREL. Pécs XIV. 1917-1918. 434/1918. sz. BREL. Mohácsi presbitérium jegyzőkönyvei, 1918. december 15.
