Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)

Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában... 37

egyházi nagyjavadalmak tulajdonjogát az orsz. autonómiára kívánja ruházni, feltédenül sérelmesnek tartom. Káptalanommal együtt annak kikötését, illetve, hangsúlyozását kívánom, hogy a püspöki illetve káptalani vagyonnak tulajdonjoga ezentúl is a püspökséget illetve a Káptalant illesse. Amennyiben ez semmiféle körülmények közt sem volna keresztül vihető, a javadalmak kezelését az egyházmegyei autonómia szervezetek hatáskörébe kellene utalni, mert enélkül az egyházmegyék érdekei teljesen háttérbe szorulnának. Semmiféle áldozattól sem riadok vissza, ott ahol az egyház érdekeinek valódi védelméről van szó, viszont azonban felesleges módon nem kívánok jogokat feladni, különösen akkor, midőn az újítás a régi állapotnál kedveződenebbnek mutatkozik. Káptalanommal együtt abban a meggyőződésben élünk, hogy az összes érdekek csak úgy lesznek igazán kielégíthetők, ha a tulajdonjog és az eddigi kezelés (legalább ott, ahol eddig is kifogástalannak bizonyult) érintedenül maradnak, az autonómiai szervezeteknek pedig megfelelő ellenőrzési jog biztosíttatik. Ha ez nem vihető keresztül, jogfosztás állhat csak be, amelynek káros következményeit az egyház fogja megszenvedni. Ez ellen a végletekig tiltakoznunk és szervezkednünk kell.”203

Az Országos Katolikus Tanács határozatot hozott arról, hogy az egyes egyházmegyékben alakuljanak autonómia-tanácsok.204 Pécsett nem jött létre ilyen szervezet, a püspök azonban a tervezetet többeknek kiadta véleményezésre. Késmárky István apát, a még 1918 márciusában megválasztott egyházmegyei autonómiai papi képviselő205 így nyilatkozott: „Maga a tervezet csaknem szóról szóra van átvéve az 1902-i tervezetből. Lényeges eltérés az egyházmegyei gyűlés felállítása, az érseki és püspöki székek betöltésénél, illetőleg a jelölésnél az egyházmegyei tanácsnak és az igazgató tanácsnak nagyobb jogok biztosítása. Mindkettő t.k. a kisebbségi véleményből van átvéve és az autonómia demokratikus jellegét inkább kidomborítja. Részben újítás a tervezet 7. és 8. pontja, de ezek nem is egészen világosak. A 7. pont az autonómiát mondja ki minden katolikus vagyon jogalanyának és tulajdonosának. Azt hiszem az a cél lebegett előttük, hogy az összes katolikusokat nevezvén meg tulajdonosul, azt remélik, hogy a katolikus vagyon szekulárizációja meg lesz nehezítve, de hogy a gyakorlati életben ez miképp fog beválni, ez a jövő titka. [...) Tisztázni kell a 8. pontban azt, hogy a javadalmasok személyi ellátására szolgáló vagyon kezelésének ellenőrzése milyen mérvben illesse meg az autonómiát, nehogy túlkapásoknak legyen helye, a javadalmasokat valóságos gyámság alá szorítsák.”

PPL. 215/1919. sz.

Gergely, 1977/a. 101. p.

PPL. 888/1918. sz.