Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - BESZÁMOLÓK - Fekete Sándor: Állam és egyház az egyesült Európában (Budapest, 2004. szeptember 26-27.)
146 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) Joachim Heise (Berlin) és Tad Stahnke (USA) az állam-egyház kapcsolati modelljeit, valamint az állami semlegesség szinte megvalósíthatatlan vágyképét fogalmazták meg. Európán belül is igen eltérő minták léteznek, ráadásul valamennyi ország időről-időre megpróbálja jogilag szabályozni, aktualizálni az állam-egyház közötti viszonyt. Az Európai Unió új alkotmánya sem véledenül gerjesztett vitákat ebben a témakörben, hiszen minden tagország a számára üdvös szövegváltozatot támogatja. Rik Torfs (Leuven) és Christoph Körner (Sachsens) az egyházfinanszírozás kérdéskörét járták körül a történeti megoldások mellett a kortárs európai modellek felvázolásával. Hangsúlyozták: örök vitatémáról van szó, ahol a hosszú távra szóló szerződéseké lehet(ne) a jövő, az állandóságra törekvő, távlatokban gondolkodó szabályozások állam (vagyis a fontosabb pártok) és egyházak általi kidolgozásával és betartásával. Érdekes és tanulságos volt a külföldi kutatók szájából hallani az európai problémákat és megoldási kísérleteket, pl. az egyházak társadalmi szerepéről, az iszlámmal való kiegyezés lehetőségéről, az állam-egyház elválasztásának megoldhatatlanságáról vagy éppen az egyház-finanszírozás különböző, ám tökéletlen modelljeivel kapcsolatban. Valamennyi előadó nézete egybecseng: általános, mindenhol alkalmazható megoldást nem sikerült, nem sikerülhet találni, az egymástól teljesen eltérő adottságú országoknak maguknak kell eredményre jutniuk a fenti kérdésekben is. Egyértelmű, hogy figyelembe kell venni a történeti előzményeket- sajátosságokat, s az államnak fontos feladata koordinálni a párbeszéd fórumait, kínosan ügyelve a segítés/beleavatkozás keskeny határvonalának ádéphetedenségére. (Persze az egyházakhoz sem „illik” a túlzott elvárásrendszerek megfogalmazása.) A workshopokban a résztvevők a mai és a történelmi távlatokat felidéző magyar helyzet elemzését helyezték előtérbe, az aktuális problémák megvitatásának igényével. Természetesen itt is tükröződött, hogy a magyar és az európai nehézségek gyakran hasonlóak, s — sajnos — a hazai megoldások sem elfogadhatóak mindenki számára. Gyakran hangzott el az 1 %-kal kapcsolatban kétely vagy támogatás, az egyház-finanszírozás hazai gyakorlatát minősítő vélemény pro et contra, a kommunista egy- házmodell magyarországi sajátosságait bemutató álláspont, az'egyházak „állam az államban” -létét illető kritika vagy éppen elítélő nyilatkozat a hazai egyházak befolyásáról a törvényhozás (jogalkotás) és a pártok munkájára. A konferencia legfontosabb célját mégis elérte: helyet biztosított az eredendően fontos párbeszéd és a problémák „kibeszélése” számára, s lehetőséget az európai viszonyok megismerésére a helyes mintakövetés vagy átalakítás reményében. (Fekete Sándor)
