Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében, 1950-1989 107 ülésen határozat született, melynek értelmében minden járásban létre kellett hozni egy bizottságot, amely az adott területen az egyházakat felügyelte volna.6 Ez az intézkedés azonban írott malaszt maradt, ilyen járási bizottságok sohasem kezdték el működésüket. Másfél évvel később, 1958. március 25-én Szabó Károly, a Pest Megyei Tanács VB elnöke „szigorúan bizalmas” jelzettel ellátott körlevélben fordult a járási és városi tanácsok elnökeihez. Mint bevezetőjében írja, „az ellenforradalom óta a klerikális befolyás a néptömegek felé jelentősen megnövekedett”. Sürgeti ezért a felvilágosító tevékenység fokozását valamint a „klérus reakciós tevékenységének” leleplezését. Elrendeli, hogy minden járásban jelöljenek ki egy-egy, az egyházi kérdésekkel foglalkozó személyt. (Aki lehetőleg „a művelődésügy felett felügyeletet gyakorló elnökhelyettes legyen”.) Ezek után ismerteti az állam és az egyházak közötti megállapodások főbb pontjait — amire alighanem az alsóbb szintű tanácsi szervek tájékozatlansága miatt lehetett szükség.7 1959. augusztus 24-én azután a megyei tanács elnöke (aki immár Szabó Károly) ismételten a járási és városi tanácselnökökhöz fordul, és az MSZMP Politikai Bizottságának 1958. július 22-i határozatára is hivatkozva sürgeti őket, hogy „elmélyültebben” foglalkozzanak az egyházi kérdésekkel. Ismételten elrendeli a járási egyházügyi megbízottak kinevezését — ám ezúttal is hiába.8 A papok tevékenysége Intézményes, szervezett „papi ellenállásról” az 1950-es években nem beszélhetünk (sajnos később sem) - ám egyes papok ténykedésükkel időnként felborzolták a tanácsi és pártvezetők idegeit. 1955 októberében Csala László egyházügyi tanácsos az MDP Pest Megyei Bizottságának írt levelében arról panaszkodott, hogy egy Bartos nevezetű plébános az egyik Pest megyei községben családokat látogat, a vallás mellett agitál, és pénzt gyűjt — ami még rendben is lenne, csakhogy a közelebbi vizsgálódás nyomán kiderült, a pap ellenséges propagandát folytat, mi több, a háttérből „egy 40-50 fős aktívát” irányít. Mindennek aztán meg is lett az eredménye: a falu lakóinak többsége buzgó templomjáró ember, sőt a tanácstagok nagy rész, s még a VB néhány tagja is vallásos! Az egyházügyi tanácsos magához rendelte a renitens papot és közölte vele: „Baj lesz a kongnia folyósításával, ha a jövőben nem segíteni, hanem akadályozni fogja a vezető szervek munkáját. ” PmL. XXIII. 23. 4. dob. Pest Megyei Tanács VB1956. szeptember 19-i ülés, 153. sz. VB határozat. PmL. XXIII. 23. 6. dob. 0033/1958. sz. A Pest Megyei Tanács VB elnökének körlevele 1958. március 25. PmL. XXIII. 23. 7. dob. 0089/1959. sz. A Pest Megyei Tanács elnökének körlevele 1959. augusztus 24. PmL. XXIII. 23. 3. dob. X-31/1955. sz. Csala László egyházügyi tanácsos jelentése az MDP Pest Megyei Bizottságának
