Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Az erdélyi Ágenda és az éneklés
Fekete Csaba: Az erdélyi Agenda és az éneklés 91 nyomdába.30 Mutáló ifjak, akik csak az orgona tutorságával fedezve tudnak valahogy valamit énekelni, midőn orgonakíséret nélkül, több szólamra kell énekelniük, vesszőfutásra ítéltettek. Istentiszteleti éneklés és lelkész Antiliturgikus norma van beleiktatva az istentiszteleti rendbe, amely azóta szentírássá vált sok gyülekezetben. „A lelkipásztor a megnevezett éneknek legalább az első versét, de esetleg az egész szövegét is fölolvashatja, hogy a benne kifejezett vallásos gondolat a gyülekezet előtt megvilágosodjék, újból megemlítvén az ének számát, hogy azt mindenki kikereshesse. A felolvasás végeztével az énekvezér az orgonán minden előjáték nélkül egyszerűen eljátssza az ének dallamát. Ez képezi az egyetlen előjátékot s célja az, hogy a gyülekezet a dallamra ráismerhessen. Ezután szintén minden előjáték nélkül kezdődik az éneklés. A sorok és szakaszok között a szükséges rövid szünet van. Minden közjáték mellőzendő s az éneklés utójáték nélkül végződik. Az énekvezérnek arra kell törekednie, hogy a gyülekezet az éneket minden sietség vagy elnyújtás nélkül, az énekeskönyvben előírt tempóban énekelje.” Ugyanígy tesz a főénekkel,31 * * ám „főénekül lehetőleg egész éneket kell végigénekelni”. Az istentisztelet végén aztán „a lelkipásztor a már leírt módon kijelöli és részben, vagy egészen fölolvassa a záróéneket”.' Ugyanez érvényes sákramentomos istentiszteleten, így kereszteléskor: „A gyülekezet leülvén, a lelkipásztor kijelöli az éneket, melyet a már ismertetett módon és szabály szerint kell énekelni.”3'3 Házasságkötéskor pedig „a végbement gyülekezeti éneklés vagy orgonajáték után, vagy esedeg ezek nélkül is” — kezdődik a házasságkötés meg- áldásának szertartása.34 Végül aztán a „lakodalmas nép éneklés vagy orgonajáték közben, esetleg anélkül, kivonul a templomból”. Érvényes ez a temetési szertartásra is, amikor „egészen kivételes esetekben az énekek elA tovább élő népi többszólamúság (mint a szászcsávási) ihlette az értekezőt? (Vö. a 6. jegyzetet.) A református kollégiumok ünnepi alkalmain (latinul és magyarul) hagyomány volt a harmóniával elmondott, és a diákvezetők által erre az alkalomra szerzett kórusének. ErA 28. p. A homiliás istentisztelet 2. pontja. 30. 5. pont. EkA 35. p. 13. pont. — Egyeden helyen sem nevez meg teljes éneket, mindig egy vagy két verset. Három verset javasol éneklésre: A királyi család és az állam hivatalos ünnepein. Kötött liturgia [=kötelező használatra elrendelt). Főének: 237. 1-3. vers. Dicsérünk téged Isten. [=75. zsoltár, az egész hat strófa). ErA 150. — Király koronázásakor a záróének, a 234. |=61. zsoltár) két versét kivételesen idézi (az 5-6. strófát), az 1948-as énekeskönyv ezt elhagyta, már a 18. században énekelték hasonló ünnepen a harmóniás deákok. A TÉ’96 e strófákat szintén elhagyta. ErA 61. p. 2. pont. ugyanígy a 65. lapon, a 10. pont; — ez a Makkai Sándor által átdolgozott holland ágenda része. ErA 98. p. A szertartás lefolyásának leírásában. 35 ErA 103. p. A 8. pont után.
