Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 61 dig azért írtuk neveinket összesen, hogy kitessék, miképpen bajainkat közösen érezzük; és panaszunk egyes elégüledenségnek kifolyása, hanem közös érzelmünké. És ezt a' Conventtel akartuk tudatni; azért ahhoz intéztük csak az iratot, hogy az tegyen további lépéseket. Az jónak látta eredetiben leküldeni levelünket; és nekünk semmi kifogásunk ellene. Levele folytán igen biztos hangon továbbá így szól Nagyságod: „semmit se tartsanak, meg fogok én felelni”. Adja Isten, hogy mindig mindenképpen megfeleljen! De szaporodnak az időjelek. Olvasta-e Nagyságod a Religiót? Ugyan rátapint ám nem immár a' világi, hanem az egyházi hatóság is a' tanító szerzetesrendek életére. Mi tesszük most egyikét a' korkérdéseknek. Meg van már pendítve az expediens, a' congregatis presbyterorum. Az arra való szerzetesek fölvetetnek, a' többiekről leveszi a' kezét még az egyház is. Villaxról igen könnyedkén csak úgy odavetve kimondatott, hogy sem egyéne, sem pénze; Richter kissé burkoltabban, de szinte kikapta a magáét. Illy körülmények között, tudván szegénységünket, nem igen hánykolódhatunk. És ha ezután érne bennünket a' csapás, nemcsak keseregnünk kellene, hanem szégyenlenönk is; de kinek jobban, mint a fejnek? Azért teljes komolysággal rajta, hogy egyének képeztessenek akármi áldozattal. A' tavali esztendő használatlanul surrant el; ezt helyre hozni többé nem lehet. Az idére függelékül tévé leveléhez Nagyságod: „hogy ha a' szombathelyi főgymnasiumban mutatkoznának bizonyos jó magaviseletű ifjak, kik absoluto cursu rendünkbe bejönni, mint novíciusok kívánnának, annak idejében Csornán mutassák magokat”. De biz' itt nehéz leszen most illyeneket kapni. A' 8dik osztályban titkos puhatolás után kettő van csak, ki szerzetes kívánna lenni, és ezek sem a legauthenticusabbak. Győrben kellene tehát utána látni; de alkalmasint ott sincs; mert a főapát is ide írt, ifjakat szólítván föl a' ódik, 7dik és 8dik osztályból, kik benedictinusok akarnak lenni. Nem is egy könnyen fogja valaki magát ezután tanító rendi szerzetesnek szánni; hitvány igen is, de illyen nem kell, most senkinek sem lehet azután mondani: fogd a' terniodat, és menj iskolába. — De majd hivatalosan fölszólítom a' 8dik osztálybelieket, és ha jelentkeznének: mikor menjenek Csornára? Megemlíthetem még, hogy kesernyés mosollyal fogadtuk Nagyságodnak a' levél végén kitett azon élezés mondatát, „hogy egymástól nem vagyunk messzire, csak a pesti lánczhíd választ bennünket”. Ha ez bötű szerint így volna, nem kellene az egylapos egyszerű levelére postán 24 pengő krajezárt fizetni. Végre ama vélemény-különbséget illetőleg, melly Nagy Bálint ügyére nézve közöttünk fönnforgott, most már tudhatja Nagyságod, miután az újabb parancs másolata eddig bizonyosan kezénél van: hogy nem lehetett nekem, habár a' levél hozzám intéztetett is, ex officiis directorali csak
