Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 59 ezt magáról úgy meg fogja vallani (ámbár melléktekintetekre nézve az arány, mit nem is szükséges mondani, közöttünk ég és föld) mint íme magamról megvallom én, és nem titkolja magáról a rendből senki. Ezen életösztön kényszerített akkor minket, a' rendünknek nemcsak jövő de jelen állapotjárói is tökéletes kormányban lévőket, tisztelettel megkérni Nagyságodat: adjon helyzetünkről fölvilágosítást, és tanácskozók velünk a közügyről közösen. Szép és szende volt küldötteinkhez — élnek még — Nagyságodnak felelete, de nem sokára kisült, hogy az vagy csupán színlelt volt, vagy hogy azt megbánta, elgondolván: hogy ennyi pénzzel mint eddig, kénye szerint tán nem rendelkezhetik, és előbbi módja szerint (mit nem szükség jellemezni, mert Nagyságod úgyis legjobban tudja azt) ezután nem kormányozhat. Es e' kettőt valóban jó tapasztalattal el is találta Nagyságod, csakhogy ebben nem mi, hanem az időkörülmények szolgálnak gátokul. Az egy részről tetemesen csökkent jövedelmi források, más részről a' ránk súlyosodon: új terhek érthetőbben kiáltanak, hogysem ezt magyarázni kellene. Elég az, hogy Nagyságod akkor egy retrográd [?] lépést tett, és----de min ek mondjam el, mit mindnyájan tudunk? A velünk tartott tanácskozmányban a' maga ügye mellett, mi máskor olly ritkán történik, tűzbe jött Nagyságod, és bibéjét a' „tibi conferimus” szavak kiejtésében elárulta. Ez az tehát, mire alapította eddigi eljárását Nagyságod. De ez az egyszersmind, minek az igazság ítélőszéke előtt, úgy mint Nagyságod értelmezi azt, alapja soha nem volt, soha nem lesz. Azonban hagyjuk ezt; lesz tán idő, minthogy olly tűhegyre kezdetnek állíttatni viszonyaink, mikor ennek bővebb tárgyalása fog kívántaink — Nagyságod válaszára térek. Erre nézve igazítólag másodszor ezt kell megjegyeznem: Nagyságod ,,a' szent kereszti apát fundatiojától való megválását olvasta ki levelünkből.” Pedig erről levelünkben szó sincs. Hanem ,,a' szombathelyi egész gymnasiumnak valószínűleg reánk háramlandó terűéről” van említés; és erről azért, mivel januarius hónapban az iskolai főfölügyelő Sterne [?] Ferdinánd apát úr hivatalos látogatásakor erről velünk barátságosan értekezett; tervét is nyilvánította, hogy a' keszthelyi gymnasiumon túl kellene adnunk. E' tervnek szőnyegre hozásánál eleinte a sz. kereszti apát szóba sem jött. Az iskolai főfölügyelő úr fontos okok és saját jó hajlamából szerette volna az egész főgymnasiumot rendünk kezére juttatni. 'Mi valóban az említett módon végrehajtva, reánk nézve, valamint nem dicstelen úgy gazdasági tekintetben is, csak hasznos lett volna. De meggondolva, hogy így bár egyénünkkel ugyan több, de segítve rajtunk (ez világos) e' mellett nem lesz, igen méltó aggodalomba jövénk. Ehhez járult, az igaz, egy igen tetemes mellék-körülmény, melly a' terv életbe léptetését elősegítendette — mellyről azonban, tessék csak megnézni, hosszú aláírásos levelünkben egy
