Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében

A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete

57

2. Szenczy Imre Gyöngyössy Pál préposthoz intézett „paprikás” levele, 1851. május 28.

Nagyságos Prépost Úr!

Mikor mindnyájunk aláírásával ellátott levelünket, melly mint látom czélszerűen Nagyságoddal eredetiben közöltetett a' Conventhez intéztük, nem gondoltam, hogy Nagyságod részéről a válasz tisztelete engem fog érni, ki sem senior, sem superior nem vagyok, hanem ez ügyben melly nem iskolai, csupán egyszerű tanító 's mások után rendben következő háztag.

De mindegy, hanem a' kívül és belül hozzám czímzett levélnek részint éles és ingerült hangja, részint az abban kifejezett nyűt kérdés által fölhívottnak érzem magamat arra némelyeket a közügy tekintetéből megjegyezni.

Először is igazítólag azt kell mondanom, hogy mi éppen nem alkalmatlankodtunk „gyakori fölszólításokkal” Nagyságodon; sőt igazán szólva mi egyszer sem írtunk Nagyságodhoz és ezt levele végén maga is említi, sőt nehezteléssel szemünkre veti, hogy „a1 correspondentiát vele egészen megszüntessük”. Nagyságod meg tudja talán fejteni ezen ellenmondást: mi az itteni házbeliek azt kiegyenlíteni nem bízzuk.

Én, mint tudja Nagyságod a magam ügyében egyszer írtam, mikor ti. mostani hivatalom rám ruháztatott, azt kérvén, hogy más, például házfőnöki vagy gazdasági gonddal ne terheltessem. Máskor Nagy Bálint ügyében hivatalosan közvetve Perjel Úr által kerestem meg Nagyságodat, és még ezen indirect levelezésemet is rossz néven vette Nagyságod, azt írván, hogy directorális dolgaimat magam végezzem. Hogyan lett volna tehát kedvem correspondentiába tenni magamat? Avagy meghagyta-e valaha Nagyságod, hogy correspondeáljak • vele? Előbbi három évi directorkodásom alatt soha egy szóval nem kívánt Nagyságod a professorokról tőlem semminemű értesítvényt, 's hát miről correspondeáljak? — Általán tehát meg nem foghatom hogyan neheztelhet Nagyságod, hogy a correspondentiát vele megszüntettük, azt nem is említve, hogy mind e' mellett „gyakori fölszólításokról” beszél.

Kívülem a szombathelyi házból levelezett-e, nem-e valaki Nagyságoddal, nem tudom, de ha másra célozna a megleczkézés ezen más, gondolom, a nekem írt levélben megneveztetnék. Ennél fogva e dolog csak engem érdekelhet.

Mi tehát még egyszer sem írtunk jánoshidi egész tartózkodásának ideje alatt Nagyságodnak (a Convent írt, és tudta miért írt), hanem a mi nagyon természetes beszédeinkben ollykor előhoztuk Nagyságodnak leg- gyöngédebben szólva e' különczködését, mellyel sokaknak kik bennünket