Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
18 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) Szintén az annexió jegyében fogant az SHS kormány Vallás- és Köz- oktatásügyi Osztályának levele a püspökhöz, melyben felszólítja, hogy körlevélben utasítsa papságát arra, hogy a miséken oratiót tartsanak Karadjodjevic Péter király és Sándor régens egészségéért és uralkodásáért. Zichy meglehetősen kényes helyzetbe került ezzel, ugyanis az oratio megtartása bizonyos szinten a Magyarországhoz való hűség elárulása lett volna, megtagadása pedig komoly következményekkel járhatott. Tanácsot kérve a felhívást kiadta Rézbányái József kanonoknak, a lelkipásztorkodás tanárának, aki az időnyerés taktikáját javasolta. A kanonok szerint egyelőre kitérő, de megnyugtató választ kell adni, azzal indokolva a halasztást, hogy a rendelet életbeléptetéséhez be kell várniuk az egész püspöki kar egyöntetű határozatát és a Szentszék rendelkezését, mivel a misék szabályozása és a könyörgések változtatása nem kizárólag a püspök jogában áll. Addig is természetesen imádkozni fognak Péter király és a régens jólétéért és lelki üdvéért. Rézbányái azonban egy másik lehetséges megoldást is javasolt arra az esetre, ha Belgrád nem fogadja el a fenti érveket és fejet kell hajtaniuk a megszállók akaratának. Nevezetesen bár elvileg eretnekekért — mint a görögkeleti vallású szerb uralkodói család — a szentmisében tilos könyörögni, de szükség esetén ezt mégis meg lehet tenni, mert a misét tulajdonképpen nem a fejedelem személyéért, hanem inkább a haza javáért mutatják be.94 Értékelve az egyházak és a szerbek kapcsolatát a megszállás első öt hónapjában, azt mondhatjuk, hogy Pécsett az egyházak vezetői kezdetben, amikor a szerbeket illetően még mindenki csak rövid tartózkodásra gondolt, tényleg őszintén barátkozhattak a megszállókkal, csakúgy, mint a város más vezetői, hiszen az ideiglenesen ott állomásozó, a közrend fenntartása miatt valójában kívánatosnak is mondható katonasággal miért is ne tartottak volna fenn jó viszonyt, hisz bizonyos mértékig az ő érdeküket is szolgálták. Néhány hét múlva azonban, amikor nyilvánvalóvá váltak az annexiós tervek, minden egyház egyöntetűen kiállt a magyar hazához való hűség mellett, ami azonban — a kölcsönös karácsonyi üdvözlésekből kiindulva - még nem bomlasztotta meg — legalábbis a felszínen - a jó kapcsolatot. De ilyen előzmények után ez már csak kényszeredett lehetett. Ezt támasztja alá a fent említett két szerb rendeletre való reagálás, valamint az, hogy a püspök közbenjárása nem sokat ért elhurcolt papjai érdekében. Vidéken még kiegyensúlyozadanabb volt a viszony, igaz, hogy a szerb katonaság rendfenntartóként meg tudott akadályozni esetleges egyházellenes cselekedeteket, de ugyanakkor a falusi papok teljes mértékben kiszolgáltatottak voltak gyakori erőszakosságaiknak. 94 PPL. 59/1919. sz.
