Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
32 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) Az uralkodó ezt az első felterjesztést nem fogadta el, aminek az okait a következőkben kereshetjük: az első helyen és döntő többséggel jelölt Laky Demeter elvetését — aki a maga 39 évével messze a legfiatalabb volt a jelöltek között —, könnyen megérthetjük, ismerve Lakynak a 1848—49-es forradalom és szabadságharcban való igen tevékeny részvételét. Árvay esetében pedig arra gondolhatunk, hogy vagy előrehaladott, 69 éves kora, vagy szintén politikai beállítottsága vonta meg tőle Ferenc József bizalmát. Az 59 éves Szenczy, aki a forradalom idején a csornai konvent tagjaként nem volt olyan helyzetben, mint a szombathelyi vagy keszthelyi tanárok, akik diákjaikból katonákat toborozhattak a haza védelmére — s talán személyisége sem vitte arra, hogy maradéktalanul azonosuljon 1848 eszméivel — ugyanakkor tudós irodalmár, klasszika-filológus és botanikus hírében állott, egyedül számíthatott a császári kinevezésre.54 Ezt igazolta a jelöltek második felterjesztése, amikor első helyre döntő többséggel ugyan Simon Vincét jelölték, s másodikként Szenczyt, de a császár - ekkor még — nem választhatta a szabadságharcos tábori lelkészi múlttal rendelkező Simont. így tehát az uralkodó - a február 27-28-án megtartott második prépost-jelölő káptalan után - 1858. április 2-án Szenczyt nevezte ki csornai préposttá, és ez év június 29-én — csaknem 38 év óta először — apátbenedikálásra került sor Csornán, amelyet az új prépost öccse, Szenczy Ferenc szombathelyi püspök végzett. Ide vonatkozóan fennmaradt Szenczynek a beiktatásakor mondott latin nyelvű beszéde.55 De ezen kívül már csak mindössze néhány dokumentuma, így egy 1858. szeptember 23-i dátummal írt levél a kormányhoz, melyben a szerzetesrendek részére egy önálló tanárképző intézet felállítását javasolják,56 valamint ugyanazon keltezéssel Ramóczy Valérián soproni bencés házfőnök és igazgatónak a rövid kísérőlevele, a következő tartalommal: „Ezennel bátorkodom Nagyságodat arról tudósítani, mikép a soproni tanári karnak ide mellékelt aggodalmát figyelemgerjesztés végett a mélt. főapát úrral közöltem, ha talán e tárgy megpendítésére az esztergomi sz. zsinatban alkalom kínálkoznék.” Az említett „aggodalom” azonban nem maradt fenn, így nem derül ki, hogy jelen esetben mit kívántak az esztergomi zsinat elé terjeszteni. Majd két szomorú hír: az egyik Szenczy már említett levele Sülley Máténak és — az időközben hozzá társult — Schimpöck BenedekNem tudunk azonban szabadulni a gondolattól, hogy Szenczy kinevezésében Scitovszkynak is jócskán benne volt a keze, hiszen 1858 januárjában információkat kért Simor János győri püspöktől a csornai prépost-jelöltekről, amely jelentést február 15-i dátummal Simor meg is küldte neki. PL. Cat. 22. 3. cs., 23. lev. Ez a levél bizonyára nagyban alakította Scitovszky véleményét is, s nem utolsó sorban a császár kezébe jutó jellemzéseket. 55 CsPPL. A.V. 26. II. 10. 56 CsPPL. A.V. 12. I. 12. - 1.
