Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében

30 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) A csornai vizitáció szomorú következménye, hogy — mivel annak rendelkezéseit még csak elvi szinten sem tudta magáévá tenni, főleg az eleinte még a mindennapi életben is megmutatkozó gyakorlati változtatá­sait sem tudta elfogadni — Sülley Máté fiatal, 36 éves rendtag 1855. no­vember 21-én Gyöngyössynek írt megható levelében a rendből való távo­zását és a győri egyházmegyébe való átengedésének a kieszközlését kéri. Ezt a kérvényt a prépost 1855. december 7-én továbbította a prímásnak,46 47 hozzátéve, hogy ő ehhez nem adja beleegyezését. Sülley ügyének a végére majd csak Szenczy Imre prépost tett pontot, amikor 1859. február 13-án írt levelével a rendből az egyházmegyébe elbocsátotta Sülleyt.48 Gyöngyössy Pál prépost életének az utolsó éveiről nem sokat tudunk. Kora és az átélt, emberpróbáló idők bizonyára igen megviselték, és bete­gen halt meg 1857. március 18-án Csornán, életének 78. évében. Halálával lezárulni látszik egy olyan korszak, melyben a szerzetesrendek, így a pre­montreiek, eredeti alkotmánya szerinti „demokratizmus” szinte teljesség­gel korlátozva volt a közösségben, nemcsak az uralkodó és az akkori poli­tikai szellem által, hanem az idős és rugalmatlan felfogású prépost szemé­lyének a megváltoztathatatlansága miatt is. Gyöngyössy, aki „a prépost- ságban lévő templomokat és rendházakat, úgyszólván romjaikból emelte ki, Csornán 10000 kötetből álló csinos könyvtárt alkotott, az őslevéltárt sajátkezűleg rendezte s a gondjai alatt állott két gymnasiumot szakbeli könyvekkel felszerelte”,49 ifjúkorának - a 19. század első negyedének — a gyermeke, aki egy megrögzült elöljárói ideált hozott és hordozott magával egész életében, s amelyen haláláig nem tudott változtatni. Halálakor — 1857-ben, vele együtt — 39 tagja volt a csornai prépostságnak, akik közül 26-an Gyöngyössy rendfőnöksége alatt léptek a rendbe, s akik a legidő­sebb rendtagként elhunyt prépost után joggal várhattak egyfajta változást, új és lendületes rendi élet elindulását. Szenczy Imre prépostsága (1858-1860) Szenczy Imre rendfőnöksége idejéből, annak rövidsége miatt, kevés levéltári és egyéb forrásunk van. Jellemére, működésére, személyiségére a fentiekből könnyen következtethetünk, így csak röviden utalunk a két éves prépostsága alatti belső rendi életre. Szenczy (keresztnevén: József) Imre 1798. július 8-án született Szom­bathelyen. Középiskolai tanulmányait szülővárosa premontrei gimnáziumá­nak első osztályában végezte 1809-14 között, majd 1814. október 16-án lé­pett be a Csornai Premontrei Kanonokrend tagjai közé, utolsóként az 1816­46 PL. Cat. 22. 3. cs., 5. lev. 47 PL. Cat. 22. 3. cs., 7. lev. 48 PL. Cat. 22. 3. cs., 30. lev. 49 SziNNYEl JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. IV. köt. Bp., 1896. 72-73. has.

Next

/
Thumbnails
Contents