Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 11 tézkedés, s ezt az ő távollétében elvileg más nem hozhatta meg. Néhány nappal később, február 15-én Dézsenyi és Kopits Ignác alperjel levelet írtak a prépostnak Jánoshidára,18 melyben hangot adtak annak a „már többször érintett s szintannyiszor közlött szükségnek, hogy a rend főnöke a prépostság székhelyén, nem pedig olly tetemes távolságra eső fiókházában tartsa lakását”. Majd előhozták Nagy Bálint ügyét, aki még mindig nem nyugodott bele a prépost részéről 1849-ben őt ért sérelembe. A Nagy illetve a jánoshidai jószágkormányzó, Molnár Ferenc közötti viszályok kivizsgálását ugyanis a prépost eltussolta, valamint a lajosmizsei birtokok felügyeletét később is egy olyan emberre bízta, aki egyszer már lemondott a rend szolgálatáról, sőt „a rendet a legnagyobb megvetéssel páros tiszteleden kifejezésekkel is sértegette”. Kifejezve az eset feletti fájdalmukat és szolidaritásukat Nagy Bálint mellett, Dézsenyiék közölték a préposttal, hogy remélt jóváhagyásával február 18-i hatállyal Nagyot Szombathelyre küldik, amit Szenczy igazgató mellett az egész tanári kar és Uzsay Ágoston házfőnök is igen szorgalmazott. Ezek után pedig a prépost hazatérésére vonatkozó további indokként megemlítették, hogy Sterne főfelügyelő március végén Csornára kíván jönni, s a szombathelyi főgimnázium tanári karának a csornai rendből küldendő újabb tanárokkal való kiegészítése, valamint a keszthelyi gimnázium eltörlése ügyében tárgyalásokat akar folytatni, amely megkívánja a prépost személyes jelenlétét. Ha ezen alkalomra a prépost nem jönne haza, az igen nagy illetlenségnek számítana, minthogy más okból ugyan, de már a főfelügyelő előző körútja során sem tudtak találkozni. Végül pedig biztosították arról, hogy ők a saját jogaikat szerető és a prépost jogait tisztelni tudó szerzetesek, akik igen vágynak már arra, hogy főnöküket az anyaházban láthassák. Gyönyössy azonban nem tett eleget a kérésnek és továbbra is Jánoshidán maradt. A következő írásos dokumentumot a csornai konvent és a prépost közti kapcsolatról 1851. április 19-i keltezéssel találjuk, melyben Pintér Endre rendtag és a csornai gazdászati választmány jegyzője nem kevésbé felelősségre vonó hangnemben közölték a préposttal a választmányi ülés határozatait. Ebből fény derül a prépostság tragikus anyagi helyzetére, amely nem kétséges, hogy részben a prépost rossz gazdászati ténykedésének is köszönhető. Hiszen, amikor április 15-i dátummal Gyöngyössy megküldte Csornára az „Átadási Jegyzékek”-et, csak a jánoshidai és a csornai gyapjú eladása kapcsán is már 1000 pengő forint hiány mutatkozott az elszámolásban, pedig Gyöngyössy meggyőződéssel írta az adósságokról és hitelekről szóló leirat végére, hogy „ezzel, ki csak részletes pénzkezelő voltam mindeneket tisztán, világosan kimutattam”.19 Pintérék szóltak még a csornai posta ügyéről is, amely „legfölsőbb helyről, valamint az összes pré18 CsPPL. A.V. 25. II. 5.-1. 19 CsPPL. A.V. 25. II. 3.
