Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 9 1812-15 között a csornai levéltárnál, mint olvasókanonok működött. 1815-ben a szombathelyi gimnázium igazgatója, tanára és hitszónoka lett, valamint a rendház főnöke. A Buday Ágoston prépost halálát követő négy éves interregnum után I. Ferenc császár 1820. augusztus 28-án nevezte ki csornai préposttá, és 1821. január 1-jén herceg Schwarzenberg Ernő győri püspök apáttá benedikálta Csornán. Gyöngyössy Pál prépost a szabadságharc alatt, és különösen azután Scitovszky János esztergomi érsek irányvonalához csadakozott a forradalom eseményeinek megítélésében. A konventben lezajlott eseményeket például így értékelte: „1848. év ápr. [ilis] 13kán kiütvén a Csornai Konventben a forradalom a zajosan öszve sereglett szerzetesek által. Professorok által nékem aláírásra egy néhány pontokbúl álló szerkeszetet terjesztettek előmbe, melly pontok miatt a Konvent már Prépostnak választásomkor Displicentiam Casarea Regiam [= császári és királyi nemtetszést] vont magára 1818-1819. évben. Én ezen pontokat, mivel a pártosok által fenyegettettem, s veszélybe forogván, aláírtam. Ezen pontok által mind préposti hivatalom a személyzet kormányzására nézve semmiséte- tett. De a préposti vagyonok, jószágok igazgatása is tőlem a királyi diplomáim ellenére erőszakosan elvétetett, s mindentül megfosztattam. A cassák elfoglaltattak.”14 Az említett „néhány pontokbúl álló szerkeszet”-et szintén megőrizte a rend levéltára.15 Gyöngyössy Pál csornai prépost az alábbi záradék mellett aláírásával látta el a pontokat: „A rendtagok által hozzájárulás végett elém terjesztett mindezen pontokat elfogadom, helybenhagyom s aláírásommal megerősítem.” Ebbe a határozatba azonban aligha nyugodhatott bele, valódi érzéseit maga fogalmazta meg, amikor szignóját azzal indokolta, hogy „a pártosok által fenyegettetve” veszélyben forgott. Személyi kérdésekben a szombathelyi rendház tagjaival állhatott leginkább ellentétben, akik szerinte „mindennel kényelmesen ellátva, és így minden elegendő ok nélkül revolutionális lélekkel” viseltettek iránta, és leveleikben „gyalázatos kifejezésekkel” illették őt. Különösen sérelmezte, hogy az említett levelek aláírói között ott látta a mindössze 28 éves Nagy Bálint nevét is, akit a szolnoki esperes elmarasztaló jelentései szerinti illetlen magaviseleté miatt, két évvel korábban Jánoshidáról Szombathelyre kellett helyeznie. A káptalani határozat is jórészt a szombathelyi tanárok (s csak részben a keszthelyiek) indítványaiból állhatott össze, hiszen amikor — a valószínűleg hozzá személyesen, vagy elveiben közel álló — Molnár Ferenc jánoshidai jószágkormányzó elmozdítását kívánták, a prépost a türjei, jánoshidai és keszthelyi házakról azt mondta, hogy azok „igazi szerzetes Csornai Premontrei Prépostság Levéltára (továbbiakban: CsPPL.) Archivum Vetus (— A.V.) 24. II. 18. 15 CsPPL. A.V. 24. II. 17. Ld. 1. sz. mellékletben.
