Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - RECENZIÓK - Nagy Erika: Rajki Zoltán:A H. N. Adventista Egyház története 1945 és 1989 között Magyarországon
Recenziók 157 Rajki Zoltán: A H. N. Adventista Egyház története 1945 és 1989 között Magyarországon. Budapest, Advent Kiadó, 2003. (Societas et Ecclesia, 6.) 207 old. Hála Istennek, ismét feldolgozásra került egy hiányzó területe a magyarországi egyháztörténelemnek. Bár már készültek tanulmányok, melyek megismertetnek az Adventista Egyház múltjának egy-egy témakörével, átfogó képet azonban csaknem fél évszázad történelméről ezen a könyvön keresztül kaphatnak az érdeklődők. Az 1898-ban Fogarason megalakuló első magyarországi gyülekezettől nyomon követhetjük, hogy miken mentek keresztül az Adventista Egyház tagjai. Mit éltek át a különféle történelmi korszakokban, mint „el nem ismert egyház”, „szektaként kezelt kisegyház”, vagy „szabadegyház”. Megérthetjük, hogyan maradtak hűségesek hitükben mindazok, akiket a családjuk, az egyház tagjai, vagy az éppen aktuális politikai rendszer támadott. „Az előítéletek miatt a lakosság egy része idegenkedve fogadta az adventista missziós erőfeszítéseket — írja Rajki Zoltán —, főleg ott, ahol az egyháznak addig nem sikerült szervezett formában megjelennie; félve attól, hogy az általában nagy érdeklődéssel kísért előadás-sorozat után valaki — főleg, ha esetleg egy közeli rokon — adventista lesz. Ebből adódóan előfordultak inzultusok, amikor a helyi lakosság egy része tettlegesen bántalmazta vagy bántalmazni akarta az ott munkálkodó adventista csoportot.” A szerző adventista gyökerei miatt személyesen is érintett a témában, mégis a munkájában végig tárgyilagos, elfogulatlan és hiteles képet ad az Adventista Egyház múltjának nehezebb szakaszairól is. A taglalt korszakok annyira közeliek, hogy az olvasók nagy többsége saját tapasztalatait, élményeit is felismerheti az események között. Mind az egyének, mind az egyház részéről átélt valóságos küzdelmek leírása mellett ráláthatunk az éppen aktuális egyházpolitikai háttérre, párhuzamot vonva a különféle belső egyházi állapotokkal, tudományos igényességgel megfogalmazva. Megismerhetjük továbbá az egyház szervezeti felépítését, missziós munkáját, belső életét. Tanulhatunk eredményeikből, de hibáikból is egyaránt. Érdekes nyomon köverni, hogy az egyház tagjai miként tették mindezt, levonva ha kellett a szükséges konzekvenciát. Például: „így számos esetben a közösségépítés és az új tagok megfelelő lelkigondozása elmaradt, ami többeknek az egyházból történt kimaradásához vezetett. Ez is tükröződik főleg az ötvenes, hatvanas évek veszteségeiben és több gyülekezet visszafejlődésében. A veszteségeket az egyház vezetése is észlelte. Ezért a divízió kérte a lelkészeket, hogy a jelölteket alaposabban készítsék fel...” A fentiek alapján érzékelhető, hogy a szerző egy nagyon alapos és — a megadott kereteken belül — a lehető legszélesebb rálátást nyújtja a címben megfogalmazott témakörre.
