Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Magyar református hitvallások

140 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) A teológiailag kiválóan képzett választófejedelem Ursinus Zakariás (1534-1583) heidelbergi professzort, Melanchton Fülöp wittenbergi pro­fesszor, Luther belső munkatársa tanítványát bízta meg a káté alapszövegé­nek megfogalmazásával. Hogy lehet az, hogy egy wittenbergi tanultságú, te­hát lutheránus tudóst bízott meg egy református káté megírásával a fejede­lem? Úgy, hogy számos, eredetileg lutheránus meggyőződésű teológus ju­tott el akkor a helvét reformáció hitigazságainak elfogadására. Ilyen volt Ursinus professzor is. Megkönnyítette döntését az, hogy Melanchton tanít­ványa volt, aki maga is egészen közel állt a helvét reformációhoz, de nem akart szakítani barátjával, Luther Mártonnal, ezért külön véleményét óva­toskodva bár, de jól felfedezhetően tanította katedráján Wittenbergben és könyveiben. Nem egy magyar református reformátor is Melanchton hatásá­ra jutott el a helvét reformáció irányzatának elfogadására. Ursinus megfogalmazta a Káté alapszövegét, amit a fejedelem szemé­lyesen figyelemmel kísért, aztán egy teológusokból álló bizottsággal átné­zette. Ennek a bizottságnak volt tagja Olivetanus Gáspár, Kálvin korábbi genfi tanítványa, akit helytelenül a Heidelbergi Káté társszerzőjeként szoktak emlegetni. 1562 végére elkészült a káté. A választófejedelem jó­nak tartotta. Zsinatot hívott össze, amelyben maga ismertette a kátét, amit aztán alapos megtárgyalás után még abban az évben hivatalos pfalzi hit­vallásként fogadott el a zsinat. 1563-ban az év elején kinyomtatták a kátét. Abban az évben kétszer kinyomtatták. A II. és méginkább a III. kiadásba toldották be a katolikusokat elmarasztaló 30., 57. és 80. kérdést a máig ol­vasható formában. 1563-ban ért véget a római katolikus egyház tridenti zsinata, amely nem csupán elutasította a reformációt, hanem eretnekség­nek bélyegezte azt és kiátkozta követőit. Erre válaszoltak ugyancsak elíté­lő hangon a Heidelbergi Káté II. és főleg a III. kiadásában még 1563-ban. A Heidelbergi Káté aztán elindult a református egyházakban hódító útjára. 1566-ban a politikai élet terén is sikert aratott vele III. Frigyes. A Német-Római Szent Birodalom gyűlésén a II. Helvét Hitvallással együtt terjesztette elő hitének igaz keresztyén volta igazolására és bátor- s szak­szerű, teológiailag megalapozott beszédével elérte, hogy a birodalmi gyű­lés nem ítélte el a református vallást és nem lépett fel erőszakkal a biroda­lom református tartományai ellen. 1619-ben a holland református egyház dordrechti zsinatán hivatalos hitvallási iratául fogadta el ezt a kátét. A kolozsvári lelkészek Heidelberg egyetemétől kértek véleményt és teológiai segítséget 1564-ben a lutheránusokkal folytatott vitájuk támoga­tására. Egyéb iratok mellett még abban az évben a Heidelbergi Kátét is elküldték a kolozsvári református lelkészeknek, akik azt örömmel fogad­ták. Hamarosan azonban a kolozsvári lelkészek antitrinitáriussá lettek és akkor antitrinitáriussá alakították a Heidelbergi Kátét, és 1566-ban ki­nyomtatták latinul.

Next

/
Thumbnails
Contents