Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök (1907-1979)
Sas Péter: P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök 101 A rend korán felismerte kivételes adottságait és tehetségét, ezért 1933-ban a „Szűzanya lábainál”, Csíksomlyón kinevezték a klerikusok magiszterévé, majd a Collegium Seraficum prefektusává. A „genius loci”, az itt megtapasztalható lelki kisugárzás őt is megérintette: „Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérheteden egyedi és kizárólagos közös értéket hordoz Csíksomlyó léte és története magában.” 1939-ben Kolozsváron kapott megbízást, ő lett a tartomány titkára, valamint a ferences harmadik rend kolozsvári, majd tartományi igazgatója. A második bécsi döntés nemcsak Erdélyt, de az erdélyi provinciát is kettévágta. A tartományfőnökség eredeti székhelyén, Kolozsváron maradt. Az észak-erdélyi részt P. Vitális, a dél-erdélyit P. Boros Fortunát vezette. Ekkor P. Benedek Fidél már definitor, rendi tanácsos és a Mártakor vezetője volt. A kétfelé választott ferences tartomány tagjai 1944-ben találkozhattak először egymással, amikor helyreállt a provincia egysége. Lelkipásztori és egyházszervezői szolgálata mellett arra is volt ereje és energiája, hogy történelemtudománnyal foglalkozzék. Első ilyen tárgyú komolyabb munkája Csksomlyó 15. századi történetével kapcsolatos.1 Hogy senki ne süthesse rá az autodidakta lesajnáló jelzőjét, újra az iskolapadba ült. 1945-ben védte meg „Tatárbetörés Csíkba 1661-ben” című doktori disszertációját a Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. (Könyv alakban is Kolozsváron jelent meg ugyanabban az évben, az „Értekezések Erdély és Kelet-Európa története c. tárgykörből” sorozat 3. köteteként.) Történelemtanára a kilenc évvel fiatalabb Jakó Zsigmond volt. Történeti kutatásai, adatgyűjtései során került kapcsolatba a hatalmas ismeretanyaga miatt „Erdély levéltárosaként” számon tartott Kelemen Lajos történettudóssal. Elhivatottságot nem kellett tanulnia tőle, de módszer- és kutatásbeli fortélyokat igen. P. Benedek Fidél történetírói munkásságán a Kelemen-i iskola hatása erőteljesen érződik. Az 1944 utáni nehéz folytatást derékba törte az államosítás, majd a „klerikális reakció” elleni megszállott küzdelem. Már az enyészeté lett az ateista politikai hatalom, ezért az akkori eseményeket részletesen is megismerhetjük. Osszefoglalásszerűen elevenítsük fel a korabeli történéseket. Az 1948-as esztendő a kommunista hatalom berendezkedésének, az 1949- es év pedig kiteljesedésének éve volt Romániában. A társadalmi, gazdasági és politikai átalakítások bolsevik módon történő véghezvitelében az egyházak sem kerülhették el a marxizmus-leninizmus eszmerendszere alapján kitervelt sorsukat. A nyitányt 1948. július 17-e jelentette, amikor Románia egyoldalúan felmondta a Vatikánnal kötött államközi egyezményt, a kon- * Csíksomlyó IV. Jenő pápa levelének tükrében. A csíksomlyói kegytemplom első újjáépítésének 500 éves (1444-1944) emlékezetére. Kolozsvár, 1944.
