Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 13 nélkül és nem is túlozva panaszolták fel eleink Huszár Gáltól Révész Kálmánig. Az igemondás és az egyidejű éneklés tehát egyáltalán nem problémádan. Biblicitását vagy a magyar szertartási hagyományokat tekintve sem. De ettől függetlenül sincs egészen könnyű dolgunk a gyülekezet úrvacsorái éneklésével sem, amelyre már föntebb is volt több utalás. Némán... Milotai Nyilas István (1571-1623) ágendáját24 vizsgálva meg kell kérdeznünk Karasszon Dezsővel, hogy volt-e egyáltalán gyülekezeti éneklés az úrvacsorás szertartásban?25 A mai teológiai közvélemény mintha erről a lehetőségről nem nagyon óhajtana tudomást venni. Szenei Molnár az úrvacsorás istentisztelet pfalzi vonásait Milotai Nyilassal csaknem egybehangzóan körvonalazza, ám egy ponton igen jellegzetes eltéréssel. „Ez idő alatt mig az Úr vaczorája ofztogattatik, a communicaloknac fzamokhoz képeft avagy énekec mondafsanac, avagy az J.zent lráfból az Chriftus halálára emlékeztető caputok olvastafsanak. Úgymint Joh. 14. 15. 16. 17. 18. Esa 50. Mellyek közül az tartafséc meg az melly kinec kinec az ó gyülekezetéhez inkább illic és hafznosb leend. ” Eszerint nem mindenütt énekeltek. Hasonlóan Kálvin templomához, ahol soha nem maga a prédikátor olvasta a bibliai fejezeteit, hanem a lektor, azt vélhetjük, hogy a jegyek osztásával egyidejűleg Magyarországon sem olvashatta a Bibliát maga a lelkész (ahol egy lelkész volt). Támpont lehet Debrecen későbbi rendelkezése 1745-ből az istentisztelet előtt elhangzó bibliaolvasásról. ,,A ’ prae-Lector légyen vagy a’ Cantor vagy maga helyett substituállyon tanittó embert” az ilyen helyettesek pedig „arra deputaltatando alkalmas deák ifßak" voltak.26 Mindkét megoldás szokásban lehetett, vagy váltogatva, mikor paugált a kántor többszáz fős gyülekezet úrvacsorázása közben, akkor Bibliát olvastak. Kálvin is olvastatott, de éneklés is volt az úrvacsorái asztalnál. Milotai ágendája elhagyta az éneklésről szóló félmondatot. Azért tehette, mert a prédikátorok gyakorta nem foglalkoztak a szokásosan végzett részletekkel, az éneklést adottnak vették, ez a diákság énekkarának 24 Kolozsvár, 1621. Vö. RMNy. 1251,1270,1576, 2505. „Az egyházzenész (és nyilván nem csak a mai egyházzenész) számára riasztó ez a kép: néma csöndben úrvacsorázó gyülekezet az egyik oldalon, véget érni nem akaró, monoton felolvasás a másikon. Os baj lett volna, ha ez így' lett volna. Szerencsére nem így' volt, a graduálkönyvek tele marokkal szórják az ellenbizonyítékokat.” KARASSZON DEZSŐ: Synopsis Gradualis. A gregorián ének és a magyar református istentisztelet. In: Egyház és művelődés. Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI-XVllI. századi történetéből. Debrecen, 2000. (továbbiakban: KARASSZON, 2000.) 147. p. 26 Magyar Egyházzene, 1996/1997. 319. p.
