Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

6

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

túra, illetve az úgynevezett Dataria Apostolica arhcivumában, a legkorábbi 1613-ból.9

* * *

Az utókort méltán leginkább érdeklő Pázmányé nincsen közöttük. Sem monográfúsa, Fraknói Vilmos,10 sem pedig a hazai jegyzőkönyvekkel behatóbban foglalkozó Galla Ferenc11 és Vanyó Tihamér12 nem tesznek róla említést. Szintén nem lelt rá a jezsuita Lukács László és Szabó Ferenc, akik Pázmány érseki kinevezésének történetét alapos tanulmányban dolgozták fel.13 14 Ők a jegyzőkönyvet kifejezetten kereshették is, hiszen számos kísérőiratát hasznosították, sőt publikálták. így a procesz- szus alapján összeállított, és a döntéshozó titkos konzisztóriumon V. Pál (1605-1621), valamint a jelenlévő kuriális bíborosok előtt felolvasott, mindössze egy oldalas, nem túl részletező kivonatot;15 továbbá Kleslnek az eljárásról szót ejtő 1616. október 3-i,16 továbbá Pázmány két nappal később kelt, felszentelését és palliumát kérő, ugyancsak a pápához intézett levelét.17

9

Archivio Segreto Vaticano (továbbiakban: ASV), AC (= Aichivio Condstoriale), Congregazione Condstoriale, Processi Canonid; Processus Datariae; ANV (= Archivio della Nunziatura in Vienna), Processi dd vescovi e degli Abbati, passim; Az első két lelőhely forrásainak — némileg hiányos — felsorolása: GALLA FERENC: A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyve a vatikáni levéltárban. A magyar katolikus megújhodás korának püspökei. In: Levéltári Közlemények, 1942-1945. (kny.) 11-46. p. (továbbiakban: GALLA, 1942-1945.); a bécsi nundatúra fogalmazványaié: GAUCHAT, PATRITIUS (ed.): Hierarchia Catholica medii et recentioris aevi IV. Monasterii, 1935. (továbbiakban: GAUCHAT, 1935.) 377-38Z p.

10 Egyik monográfiájában sem hivatkozik rá. Ld. FRANKL, 1868-1872.; FRAKNÓI VILMOS: Pázmány Péter, 1570-1637. Bp., 1886. (Magyar Történeti Életrajzok) (továbbiakban: Fraknói, 1886.)

11 Gállá, 1942-1945.; vö. még Gauchat, 1935.377-382. p.

12 Lásd LouiSjADIN klasszikus munkájáról írt recenziójának zárósorait: Századok, 1936. 450. p.

'3 Első változata: LUKÁCS, LÁSZLÓ - SZABÓ, FERENC Autour de la nomination de Péter Pázmány au siége primatial d’Esztetgom (1614-1616) — Pázmány est-il resté jésuite apré sa nomination? In: Arbcmtm Historicum Sode tatis lern, 1985. 77-148. p.

14 Pontifikátusára legújabban: Emich, BlRGm Bürokratie und Nepotismus unter Paul V (1605- 1621). In: Studien zur fnihneuzdtliehen Mikropolitik in Rom. Stuttgart, 2001. (Päpste und Papsttum, 30.)

15 Azaz a másodszori, a praecomsatíói követő úgynevezett propositio írásbeli kérvényét, amely a korábbi relatio consistorialis „jogutódjának” tekinthető, s amire jelen esetben a konzisztórium rövid jegyzőkönyvét is rávezették A tanulmány második változata: LUKÁCS LÁSZLÓ: Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek3 In: Lukács László — Szabó Ferenc (szedc): Pázmány Péter emlékezete. Halálának 350. évfordulójára. Róma, 1987. (továbbiakban: Lukács, 1987.) 197-267., 257-258. p. (n. 21.)

16 Kiesi arra is kitér, hogy a jegyzőkönyvet maga Pázmány juttatja el Rómába, s hogy a kihallgatásokat Vasoli folytatta le, méghozzá némileg vonakodva, vélhetően a nundus távolléte miatt Amin azután csak az ő közbenjárása segített — hangoztatta. Uo., 254. p. (n. 19.)

17 „ut quam jieri poterit, citissime sanctitatis vestrae nutu consecrationis benrfcium ac polium consequar1’. Uo.,