Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Vischer, Lukas: Kálvin öröksége és a jelenkori református egyházak szakadásai
66 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) túlzásának veszélye foglalkoztatta. Szüntelenül hangsúlyozza, hogy a zsinatok tekintélyét ne csak külső kritériumokkal mérjék.16 A fentebb idézett kijelentések Kálvin életműve összefüggésében nem annyira programmatikusak, mint konszenzusra törekvők. Bár nagy súlyt helyez a konciliáris gyakorlatra, feltűnő, hogy a témát még nem gondolta végig. Mit tanulhatunk Kálvintól manapság? Kálvin egyházfogalma intő jelként nyúlik a jelenbe. Nem kétséges, hogy ő a mai kor szakadásaiban nemcsak egy sajnálatos elferdülést, hanem annál is többet, magának az evangéliumnak a megtagadását látná. S ha végigjárjuk a szakadásokat kiváltó okokat, feltűnik, hogy a Kálvin egyházképe ma is égető időszerűséggel bír. Kálvinnal ellentétben manapság az egyházról nem úgy beszélnek, mint Isten teremtményéről és adományáról, hanem mint a hívők egyfajta egyesületéről. Az egyház, mint „...akiknek Isten atyjuk, azoknak az egyház legyen anyjuk” (Inst. IV,1,1), ma már ritkán használt fogalom. Csak az üdvösség, a megigazulás és a megszentelődés után esik szó az egyházról. A református keresztyénekre egyedi gondolkodás jellemző. Egyházi tapasztalatukat igen komolyan veszik, ha ezek nem egyértelműen pozitívak, akkor hamar hátat is fordítanak az egyháznak. Az egyház, mint Isten akarata szerinti közösség iránti felelősségérzettel alig találkozni. Kálvin nem akarta a látható egyházat elválasztani a láthatatlan egyháztól. Ezzel szemben az utóbbi időben megerősödött sok református hívő egyházkritikus meggyőződése. Nekik csak a hitük fontos. Ami az egyházban, mint szervezetben történik, az nem érdekes. Természetesen Kálvin is utalt arra, hogy Isten igazságát egyetlen szervezet sem garantálhatja. De szerinte ugyanakkora jelentőséggel bír az is, hogy valaki tagja le16 Már fejtegetései elején kijelenti Kálvin: „Cár j'honore les conciles de bonne afftecdon, et désire que chacun les estime et les ait en révérence: mais il faut icy tenir mesure, que par celail ne sóit en rien déroqué á Jésus Christ Or voicy le droit et 1 autorité qui appartient á Jésus Christ c'est de présider en tous conciles et n'avoir homme mortel pour compagnon en ceste dignité.” Magyarul: „Először, hogy én e tekintetben szigorúbb akarok lenni, ennek nem az az oka, mintha én a régi zsinatokat kevesebbre becsülném, mint illik; mert tisztelem azokat lelkemből és kívánom is, hogy mindenki kellő tiszteletben tartsa. Van azonban ennek valami mértéke, az ti., hogy Krisztustól semmit el ne vonjanak. Továbbá Krisztus joga az, hogy minden zsinatnak az élén álljon, s hogy ebben a méltóságban ne legyen neki ember a társa.” (Inst IV,9,1.) Kicsit később: ,Notts sommesadvertis par les exemples de tous les aages qui ont esté jusques á ceste heure que la vérité n'est pás toujoursnourrie au sein des Pasteurs et que le salut de PEglise ne depend pas du tout de leur bon gouvemement” Magyarul „Es, hogy ilyenek felsorolására sok papirost ne pazaroljak, majdnem minden idők példája int bennünket, hogy nem mindig marad meg az igazság a pásztorok kebelében és, hogy az egyház épsége nem fagg azok állapotától.” (Inst. IV,9,4.) Ily erős korlátok nem lehetetlenítik el a Lélek jelenlétébe vetett bizalmat?