Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Vischer, Lukas: Kálvin öröksége és a jelenkori református egyházak szakadásai

64

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

mentumokkal. így fogjuk, folytatja Kálvin, az egyetemes egyház egységét, melyet az ördögi lelkek mindig is szétrombolni szándékoztak, megőrizni, anélkül, hogy az egyes egyházi gyülekezetek tekintélyét csorbítanék. (Inst. IV,1,9.)

Kálvin így látja az egyházat, s e látásmód vezeti el arra a következtetésre, hogy ne zavartassa magát a reformátori egyházak hitvallásbeli különbségeivel. Minden egyes egyház önmaga tekintélye alapján megalkothatja a tanítását, s a Szentírásból táplálkozva Istennek tetsző életet élhet. Kálvin szerint az egyetemes egyház a különböző hitvallások föderációja. Bár az egyházaknak egyességre kell jutni a központi hittételeket illetően, ez nem gyengíti az egyes hitvallások erejét.15 Viszont nagy jelentőséget tulajdonít az egyházak egymást támogató, kölcsönösen gyümölcsöztető kapcsolatának. Igazi consentire a különbözőségben csak úgy valósulhat meg, ha az egyházak kölcsönösen megnyílnak egymás felé, s tanításukért egymás előtt felelősséget vállalnak.

Döntéshozatal az egyházban

Alapjában véve minden egyházi döntés alapja maga Jézus Krisztus. Krisztus helyét semmilyen hierarchia sem foglalhatja el. Krisztus a Szentlélek által az egyházban valóságosan jelen van, s nincs szüksége semmilyen”helytartó”-ra. Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok köztük. Jézusnak ez az ígérete érvényes minden egyházi szinten. Épp ezért kell igei forrással rendelkezni minden, egyházban hozandó döntésnek, s ezért az egyház szervezetének biztosítani kell az Ige háboríthatadan hirdetését. Kálvin magas elvárással szól az Igehirdetés szolgálatáról. Mivel az Ige az egyházban gazdagon lakozik, ezért az egyházi döntéshozatal is mindig megfelelhet az Igének.

A református hagyomány ismertetőjelei közé tartozik a hivatalok sokfélesége. Helyi szinten az Igehirdetők körül ott vannak a presbiterek és a diakónusok. (Inst. IV,3,8-9.) Alkalmanként megemlíti Kálvin negyedikként a tanítói tisztséget, amely egyedül az írás magyarázatával foglalkozik. (Inst. IV,3,4.) (Lényeges az egyházra nézve a különböző tisztségek közötti kölcsönös kapcsolat rendszere, mivel az egyház alapvető szolgálatait csak együttesen láthatják el, létrehozza a tisztségek kollégiumát.) Feladatuk abban áll, hogy az egyházat Isten Igéje útján vezessék. Döntéseiket végső soron a Szentírás tanításával való megegyezés törvényesíti.

15 Kálvin az Instititioban szolgáltat egy olyan példát, amely szerint megengedhető a bibliai tan eltérő értelmezésének egy bizonyos foka. E példa a lélek halál utam hollétére vonatkozik. (Inst IV, 1,12.) Kiegészítésképpen: WEBER, Otto HEINRICH: Die Einheit der Kirche bei Calvin. In: Jürgen Moltmann (Hrsg.): Calvin-Studien, 1959. Neukirchen, 1960.130-143. p.