Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Vischer, Lukas: Kálvin öröksége és a jelenkori református egyházak szakadásai
Lukas Vischer: Kálvin öröksége és a jelenkori református... 61 ják az evangélium hirdetését, s ahol nem hanyagolják el a szentségeket sem, ott abban az időben az egyháznak igazi és kétségtelen képe látható, melynek a tekintélyét megvetni, intelmeit visszautasítani, tanácsainak ellenszegülni, feddéseit kigúnyolni senkinek sem szabad büntedenül; annál kevésbé szabad attól elpártolni, s annak egységét megrontani.” (Inst. IV,1,10.) Döntő fontossággal bír tehát, hogy az Ige hirdetésének és a sákramentumok kiszolgálásának az egyházban állandó helye legyen. Kálvin fáradhatatlanul munkálkodott a rendszeres igehirdetés meghonosításáért; egyre többször szól arról, hogy az úrvacsorával gyakrabban, ha lehet minden vasárnapon élni kellene. Az Apcsel 2,42 kapcsán ezt mondja: „Bizonyára úgy kellett tenni, hogy igehirdetés, imádkozás, a szent vacsorában való részesedés és alamizsnálkodás nélkül egy egyházi összejövetel se volt. Hogy ez volt a megállapított rend a korinthusiaknál is, elég világosan lehet következtetni Pál leveliből és bizonyos, hogy azután még sok évszázadon keresztül ez volt használatban.” (Inst. IV,17,44.) Láthatadan és látható egyház „...egyedül Istenre kell bízni az ő egyházának megismerését, aminek alapját az ő titkos elválasztása képezi.” — írja Kálvin. (Inst. IV,2,2.) Az egyház két szempont alatt vizsgálandó. Amennyiben az egyház Isten elválasztott népe, úgy nem lehet emberi ismeret és ítélet tárgya. Az egyház Isten titka. Viszont mint Isten kegyelme eszköze, igenis látható. Az egyház mindazok közössége, akik Krisztusról hitet vallanak. Kálvin bármenynyire is hangsúlyozza Isten örök elválasztása fontosságát, mégsem különböztet meg egymástól egy látható és egy láthatadan egyházat. A kettő egy és ugyanaz az egyház. Különös súlyt fektet arra, hogy azok, akik hitre jutottak, maradjanak meg a hívők látható közösségében. A két szempont nem játszható ki egymás ellen. Isten az üdvösséget a látható egyházhoz kötötte. Ezért senki sem lehet biztos az igaz egyházi tagsága felől, ha nem tagja a földi, látható egyháznak. Különböző képekkel húzza alá Kálvin a látható egyházhoz tartozás jelentőségét. Aki átvágja a köteléket, mely őt a közösséghez és az istentisztelethez köti, beláthatatlan kockázatnak teszi ki magát, mivel üdvösségét veszélyezteti, „...mindig veszedelmes dolog az egyháztól való elpártolás.” (Inst. IV,1,4.) Ezzel ellentétben az egyházi közösség erősíti hitünket és bizonyosságunkat, miszerint részesülünk Isten üdvözítő akaratában. Kálvin mindenek előtt a megbocsátás témáját fejti ki messzemenően. 11 11 Kálvin jónak látja, hogy „az Úr vacsoráját a gyülekezetnek hetente kínálják és annak az Méreteire emlékeztessenek, aki minket ez eledel által lélekben táplál”.
