Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

4

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

Kiesi bíboros, bécsi püspök.4 A közben eltelt mintegy fél év csak mai szemmel tűnik hosszúnak. Valójában rekordgyorsaságú időről van szó. A felszentelést megengedő, elrendelő bullák megérkezéséig tudniillik számos kánoni előírásnak és bürokratikus formaságnak kellett eleget tenni.5 6

A bonyolult és pontos szabályok szerint zajló pápai döntéshozatali folyamat kezdeti és egyik legfontosabb szakasza a betöltendő egyházmegye állapotáról és a jelölt alkalmasságáról lefolytatott vizsgálat, az úgynevezett „kánoni kivizsgálási eljárás”, korabeli szóhasználattal processus inquisitionis volt.5 A trienti zsinat (1545—1563) intencióinak és a reformpápák rendelkezéseinek köszönhetően a meghatározott kérdőpontok alap4 Pázmány szentdőjérőb RAINER, JOHANN: Kardinal Melchior Kiesi (1552-1630). Vom „Generalreformator” zum ,.Ausgleichspolitiker”, In: Römische Quartalschrift, 1964. 14-35. p. — A szentelő személyének megválasztása részben szimbolikus jelentőségű volt Érseki székében ugyanis Pázmány gyakorlatilag a császári politika e meghatározó formálójának kreatúrája volt Kiesi több ízben is kifejezésre juttatta, hogy az új érsek mindenek előtt neki köszönheti kinevezését (Ld. alább idézendő 1616. október 3-i, valamint november 21-i leveleit V. Pálhoz. BAV Fondo Boncompagni e Ludovisi, vol E 16, föl 40v). Pártfogójával Pázmány annak bukása után - a kényes politikai helyzet ellenére - is igyekezett kapcsolatban maradni. Kiesi Pázmányhoz, Róma 1622. dec. 27. Frankl Vilmos (sajtó alá rend.): Pázmány Péter levelezése 1.1605-1625. Bp., 1873. ^Monumenta Hungáriáé Histroica. I. Diplomatába, 19.) 312. p. (n. 243.)

A kuriális ügymenet részelemeire, az eljárás során keletkezett különféle irattípusokra: FRENZ, THOMAS: Die Kanzlei der Päpste der Hochrenaissance. (1471-1527) Tübingen, 1986. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom, 63.) 105-161. p.; PRITZ, ERNST: Supplikensignatur und Briefexpedition an der römischen Kurie im Pontifikat Papst Calixts III. Tübingen, 1972. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom, 42.) 150-156. p.; STORTI, NICOLA: La storia e il diritto della Dataria Apostolica dalia origini ai nostri giomi. Napoli, 1968. (Contributi alia Storia dei Diritto Canonico. Nuova Serie di Studi Storico-giuridizi, 2) 244-247. p.; Fokcinski, Htkrontm: Le relazioni condstoriali nel Cinquecento. In: Archivum Historiae Pontificiae, 1980. 211- 261. p. (továbbiakban: FOKCINSKI, 1980.); UŐ: Propozycje konsystorialne w XVI. wieku. (Omówienie. Teksty polskie.) Rzym, 1994. (Studia Ecclesiastica, 18. Historica, 11. Fontium Textus, 2.) 1-42. p.; PÁSZTOR, LAJOS: Le cedole condstoriali. In: Anhivum Historiae Pontificiae, 1973. 209-268. p. (továbbiakban: PÁSZTOR, 1973.); UŐ D sostituto del condstoro ed il suo archivio. In: Archivum Historiae Pontificiae, 1967. 352-372 p.; UŐ: Guida déllé fonti per la storia delTAmerica Latina negli archivi della Santa Sede e negli archivi ecdesiastid d’Italia. Citta dei Vaticano, 1970. (Collectanea Archivi Vaticani, 2.) 185-192. p.; GUALDO, GERMANO: Sussidi per la consultazione dell’Archivio Vaticano. Cittá del Vaticano, 1989. (Collectanea Archivi Vaticani, 17.) 348-353., 359-361. p.; továbbá Baumgartner, Frederick J.: Change and continuity in the French Episcopate. The Bishops and the Wars of Religion, 1547-1610. Durham, 1986. (Duke Monographs in Medieval and Renaissance Studies, 7.) 27-28. p.; BERGIN, JOSEPH: The Making of the French Episcopate, 1589-1661. New Haven-London, 1996. 64., 431-435. p.; Samersh, STEFAN: Die Ernennung Richelieus zum Bischof von Lucon: ein „kurialer Notmalfall” oder die Stilisierung eines politischen Genies. In: Römische Quartalschrift, 1994. 110-132 p., magára a procedúrára: uo., 120-124. és 129- 131. p.

6 A „kánoni kivizsgálási eljárás” avagy „kánoni per” egyéb, a szakirodalomban inkább használatos megjelölései- processus informatims, processus canonicus. Az „egykorú” fenti kifejezés természetesen nem tévesztendő össze a római és egyetemes inkvizídó, a Sandum Ojfiáum pereivd.