Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfi Diána: A Harcos szakralitása, avagy a Männerbund-szövetségek létrejöttének vallástörténeti alapjai
Bácsfi Diána: A harcos szakralitása avagy a Mánnerbund-szövetségek... 43 életre teremti az avatandót. Ezt követően annak immár az avatással kapott speciális létmódja totalitását kell képviselnie — a férfiét, a nőét stb. beleértve az antagonisztikus létmódokkal szembeni tilalmak és tabuk megtartását. Az archaikus mentalitás viszont hajlamos az attitűdök extremitásig fokozására, amely abból fakad, hogy a Mindenséget a szentség egyetlen organisztikus megnyilvánulásaként értékeli, egy ilyen szisztéma viszont pontosan ősminta-mivoltából fakadóan nem ismerhet árnyalatokat és átmeneteket. Ha az archaikus ember szánt és gabonát vet, akkor ezt — a materiális szükségletek kielégítésén felül — a Kezdetek idején megjelent első szántást és vetést végző lény (istenalak vagy ős) megtestesítőjeként, szentségének felidézőjeként teszi; ha a nemzés szükségletének tesz eleget, akkor a bieros^gamos^ világteremtő aktusának kicsiny mását végzi el; ugyanilyen módon az ontológiai kategóriák is valamely kozmikus és időtlen minta totalitását önti bele a tér-idő korlátozta halandó létben megnyilvánult cselekedeteibe. Ezért lehet képes a férfi avatási közösség a maszkulin princípium átélésének olyannyira végletekig fokozására, hogy az a nőkkel szembeni agresszív megnyilvánulásokban teljesüljön ki, és viszont, ugyanez lehet a magyarázat a rettegett női ezoterikus csoportoknak (a bakkhánsnőktől Dagesztánig és „Diana” középkori imádóiig) a férfiak elleni támadó fellépésére. Nézeteink szerint az ilyen vallástörténeti jelenségeknek az ősminta utánzásával (a coincidenctia oppositorum után a minőségek egymástól való elkülönülésének rituális megformálásával) való magyarázata kézenfekvőbb, mint Frobenius említett teóriája, aki a Mánnerbundok nőellenes megnyilvánulásait a férfitársaságoknak a matriarchális szövetségek rituáléira való reakríóként értelmezte. A női-és férfiszövetségek megjelenése között egyfelől nem bizonyított az időbeli egymásutániság megléte, másfelől pedig túl kevés az olyan mítosz, amely az antifeminin kirohanásokat félreérthetedeniil valamely valaha létezett „nőuralom” megbosszulásával magyarázná (bár egy ilyen példa a tűzföldi selknamoknál megtalálható, a történet Kran, a Napférfi és Kra, a Holdasszony valamint Bund-jaiknak a maszkok készítésével kapcsolatos titkok fölötti vetélkedését beszéli el). Ennek ellenére sokkal inkább azt látjuk, hogy a nők távoltartása a férfirítusoktól, ijesztgetése vagy terrorizálása a szexus kozmikus méretűvé transzformálásával, az ősmintának az profán ego feletti diadalának extázisából illetve a „vadállattá válás” primordiális brutalitásából fakad. A nőket általában már a fiatal fiúk avatása során is tabuként, kívülállókként, sőt egyenesen ellenségként kezelik. Az ausztrál kumaiknál az avató mester az újoncoknak két zúgattyút mutat meg, majd elbeszéli, hogy a titkokat az isteni ős Ngana hozta el a kiválasztottaknak, ám egy áruló felfedte azokat a nők előtt és ezért kozmikus világégés keletkezett. Maga a kurnai avatás azzal zárul, hogy a közösségbe visszetérő avatottól az anyja vizet kér, ám a fia lefröcsköli azzal, ezáltal szentesítve a
