Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfi Diána: A Harcos szakralitása, avagy a Männerbund-szövetségek létrejöttének vallástörténeti alapjai

Bácsfi Diána: A harcos szakralitása avagy a Mánnerbund-szövetségek... 37 valamilyen alacsonyabbrendű mágia segítségével látszólag életrekeltett, de valójában valamilyen köztes, démoni szférába került elesett katonák világ­szerte elterjedt motívuma ismerhető fel, másrészt azonban az ellentétek archaikus mentalitásbeli egybeesése miatt a hős avatási harcának ábrázolá­sa mellett egyúttal a földből kinőtt vagy feltámadt ellenfelek is Männerbund-avatottakat jelenítenek meg. Alakjukban döbbenetes intenzi­tással manifesztálódik az iniciatív halál következtében való kísértetté válás, hiszen ne feledjük, az ezoterikus harcosi testvériségek tagjai a közösség szemében valóban „szellemek”, - félelmetes zúgattyúikkal, üvöltésükkel, maszkjaikkal vagy hullaszerűre mázolt arcukkal, a „vadon” felől érkezé­sükkel és az avatadanok iránti ellenséges, de legalábbis baljós viselkedé­sükkel mindenesetre ezt a hatást keltik. A földből kinőtt mitikus szereplők tipológiáját illetően Lévi-Strauss helyesen utalt az ember autochton mivol­tának ontológiai problematikájára és egyben arra, hogy a földből születés gyakran sántaságot illetve bicegést eredményez (ő itt nemcsak a „dagadt lábú” Oidipuszra, hanem a pueblók Shumaikoli vagy Muyingwu nevű, „Véreslábúnak”, „Sebeslábúnak” vagy „Puhalábúnak” nevezett héroszaira is utal, s megjegyzi, hogy miután a kwakiutl mitológia koszkimóit elnyeli a khtonikus szörny, Tsiakish, azok „dülöngélve” kerülnek vissza gyomrából a föld színére). Mi itt csak annyit jegyzünk meg, továbbgondolva a jelen­séget, hogy az avatási bicegés, mely Héphaisztosz, Dionüszosz vagy Vőlund sántaságától kezdve a Baal-imádók „bicegő pészach”-jáig rendel­kezik precedensekkel, újra az inicatív kínzás eredményére illetve a szüle- tés-halál-újjászületés / új hús, új csont keletkezése témakörére utal. Kadmosz „Vetett Emberei” vagy Romulus celeresei tehát paradox módon egyszerre a primordiális Káosz bestialitását és a belső szerkezetében hierarchizált katonai avatások szigorú rendjét is megtestesítik, így válhat­nak egy adott közösség szent történelmének tudatosan választott szimbó­lumaivá. Itt jegyezzük meg, hogy Mánnerbund-alakulatok számos esetben jelennek meg, mint „honkeresők”, „honfoglalók”, „városalapítók” vagy egyszerűen csak „ősök”. Dumézil részletesen foglalkozott a Livius törté­neti munkájában szereplő iuvenespastorales problematikájával és arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a társadalmi kereteken kívül, a maguk elbűvölő­en természeti, archaikusán öntörvényű, vad és spontán („aranykori”) vilá­gában élő, nőkkel hangsúlyozottan soha nem érintkező fiatal férfiak a far­kas táplálta félisteni ikerpár vezetése alatt a celeritas princípiumának adek- vát megnyilvánulását élik át. Ez magyarázza törvényenkívüliségüket, egy harci kirohanásuk alatti hangsúlyozott meztelenségüket, Iupiterrel, a patri- archális-uranikus mágia és az insania sacra urával, Varuna, a Gandharvák védnöke római megfelelőjével, illetve termékenységvarázsló képességüket (hiszen képesek voltak Iupiter segítségével a meddő szabin leányokat sok-

Next

/
Thumbnails
Contents