Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - DOKUMENTUM - Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről
Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről 137 rosan visszahelyezték esperesi tisztségébe. 1959-ben budapesti teológiai tanári és dékáni tisztségbe emelkedett, nem sokára dunamelléki egyházkerületi lelkészi főjegyző (a püspök adminisztratív helyettese), 1962-ben dunántúli püspök lett. A pápai püspöki rezidenciát átadta az államnak, folyamatban volt a pápai tudományos gyűjtemény átadása is, amikor váratlanul 1964. május 25-én, Budapesten a Kárpátra étteremben egy vasárnapi ebéd közben orvos felesége és fia, valamint népes családja körében holtan bukott az asztalra. Sic transit gloria mundi! DOKUMENTUMOK I. Kedves Barátom és Testvérem! Körül-belül három hét óta viaskodom azzal, hogy soraimmal felkereslek. Mindig megtaláltam az indokaimat a hallgatásra. Most azonban nem tudok tovább hallgatni. Most ezzel a teljesen privát jellegű baráti levéllel felkereslek, néhány más atyámfiával együtt. Amint tudod, szeptember végén kikapcsolódtam az egyházi életből. Betegségem, amely az október végéig tartó kórházi kezelés alatt valamit javult, utána ismét súlyosbodott, s november, december, s január nagy részét is állandóan ágyban fekve töltöttem. Most már nappal próbálok fent lenni, de még állandóan gyógyszerrel élek. A hosszú betegség, a sok álmatlanul töltött éjszaka, bő lehetőséget adott az önvizsgálatra, az imádságra, s azok gyakori megismétlésére. Különösen három területen marasztalt el az Ige és a Szentlélek közös feddése. A széleskörű tevékenység és felelősség hordozásának a köny- nyebb útját jártam, mert az elmélyedés maradt el. Ennek lett a következménye az, hogy a tanító szolgálatomban sem törekedtem arra, hogy a tanításomat hallgató atyafiak, akár a lelkésztovábbképzésben, akár a teológián, elmélyedjenek. A testvéri megvitatásokra, átbeszélésekre nem fordítottam elég gondot. Mint igehirdető nem törődtem a szükséges mértékig az igehirdetés gyümölcseivel. A pásztori gond hiánya ez. Mint egyházkormányzó és felvigyázó, nem voltam elég érzékeny a szükségek felismerésében, s ezért nem terjedt ki annyira a gondom, amennyire kellett volna és sok lehetséges segítés is elmaradt. Ez nyílván bűnöm. Másodszor, nem gyakoroltam elég fegyelmezetten a keresztyén aszkézist, amihez pedig Jézus Krisztus a követését, mint feltételhez szabja, s ennek következménye le18-21. p. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei, 35.)
