Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat 113 szinte mindegyiket „újgazdagnak” titulálják. A falu társadalmában ennek ellenére irányító, közéleti szerepet nem kaptak. Áttérések a „magyar időben” Az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés nyomán Eszak-Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz. A magyar adminisztráció diszkriminálja a visszacsatolt részeken élő görög katolikusokat. A székely- földi görög katolikusok 1940 utáni tömeges áttérését/felekezetelhagyását hevesen vitatta és kommentálta a hazai görög katolikus sajtó. Az Erdélyben élő magyar ajkú görög katolikusoknak 67,4 %-a, a görög keletieknek pedig 56,7 %-a a magyar nyelven kívül semmilyen más nyelvet nem beszélt.21 * Az áttéréseket Hajdúdorogon az erdélyi magyar görög katolikusság tragédiájaként élik meg és sérelmezik, hogy történelmi szerepüket és hivatásukat a közvélemény túlságosan leegyszerűsíti. Tiltakoznak az ellen, hogy az erdélyi magyar görög katolikusok elmagyarosodott románok lennének. Szerintük ebből a megállapításból a román közfelfogás azt a következtetést vonja le, hogy vissza kell őket románosítani. Ugyanakkor a felületes magyar közfelfogás pedig azt szorgalmazza, hogy tovább kell őket vezetni az elmagyarosodás útján, vagyis segíteni kell őket, hogy „ro- mán” hitüket levetkőzzék, teljesen beleolvadva a magyarságba. Az erdélyi magyar görög katolikusok 1940-es helyzetét jól jelzi az egyik írás címe: „Akik ismét magyarok akarnak lenni.” A 22 éves román uralom idején történő áttéréseket konjunkturális áttéréseknek tekintik, mivel hitbeli meggyőződésről nagyon kevés esetben lehetett szó. Ahhoz, hogy visszatérhessenek az egykoron eltántorodottak és hogy ennek következménye az utódokra ne szálljon át, minden román impérium általi vallásváltoztatást érvénytelennek kellett tekinteni.23 Ez elméletileg nem vonatkozott az 1918 előtt is görög katolikus felekezetűekre, de mint látni fogjuk őket is érintette a 40-es évek áttérési hulláma. Scheffler püspök indokoltan úgy vélekedik, hogy sokan a román érabeli gyanús múltjuk palástolása végett hagyták el keleti rítusukat, jelentős számban lesznek reformátusokká is. A görög katolikusok református hitre való áttérésének magas számaránya azzal is magyarázható, hogy itt semmiféle formalitást vagy engedélyt nem követeltek. Ezzel szemben a római katolikus hitre való áttérés esetében a rítusváltáshoz hivatalosan pápai approbáció szükségeltetett. Scheffler a túlbuzgó és valláspolitikai téLd. Kelet-Magyarország és Erdély vallási képe. In: Keleti Egybás^ 1940. 92. p. ZOMBORI IVÁN: Az erdélyi magyar görög katolikusok tragédiái. In: Görög Katolikus Szemle, 1941. 1-3. sz. 23 „Akik ismét magyarok akarnak lenni”. In: Görög Katolikus Szemle, 1941. 1. sz.
