Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat Nyárádkarácson község egykori görög katolikus közösségében
Simon Zoltán: Identitás-vizsgálat 105 1990. december 31-én a román kormány az 1948-as feloszlató rendeletet semmisnek nyilvánította, ezután megindulhatott a görög katolikus egyház legális újjászerveződése, nyilvános hitélete, sok eredetileg is ortodox, többnyire fiatal pap kéri felvételét a görög katolikus egyházba. Érzékelhető, hogy a román értelmiség csalódott az ortodoxiában és felébredt benne a rokonszenv a katolicizmus iránt. 1990 óta a romániai görög katolikus egyház szervezkedését nem minősíthetjük szabadnak, ha figyelembe vesszük, hogy korábbi 1800 templomából csak töredékét kapta vissza az ortodoxiától, illetve az államtól.10 * 12 Nyárádkarácson község görög katolikusai A nyárádkarácsoni görög katolikusok akkulturálódásának és asszimilációjának jobb megismerése érdekében a 19. századi nemzetiségi küzdelmek erőterében kényszerűen kialakult magyar görög katolikus kontinuitásmítosz elemeit zárójelbe téve, az erdélyi magyar görög katolikusság eredetének néhány aspektusát igyekszünk először körüljárni. Az erdélyi magyar illetve magyarajkű görög katolikusok eredetéről szólva le kell szögeznünk, hogy erdélyi görög katolikus egyházak magyar ajkú hívei túlnyomórészt a több időpontban betelepült/betelepített román népesség- csoportok elmagyarosodott utódai. Ez a folyamat mondhatni egészen napjainkig tart, s alapvetően meghatározza, szinte egyházközségenként változó módon, a nemzeti identitást és a vallásosságot. A 17-18. századi erdélyi népességmozgások a Székelyföldön is nagyszámú román bevándorlásával/betelepítésével jártak. Ennek elsődleges oka a szolgálatokkal megterhelt jobbágyhelyzet, a háborúk és a járványok nyomán megfogyatkozott helyi lakosság utánpódása volt. E belső vándorlás mellett már a kezdetektől jelen volt a keveredés és beolvadás 12 területileg változó intenzitású folyamata is. A többségi nyelvi környezet a betelepültek anyanyelvhasználatát a családi élet kommunikációs rendszerére korlátozta. Ekkor még nem párosult ideologikus érték a nyelvhasználattal. Megállapítható, hogy a döntően magyar többségű területeken a nyelvi beolvadás lassan, de megállíthatada- nul folyt. Ez a nyelvváltási folyamat feltételezhetően már a 18. században megindult. A 19. század második felében, különösen a századfordulóhoz közeledve szembetűnő, hogy a Székelyföldön a magyarajkú görög katolikusok egy része igyekszik megszabadulni a románnak minősülő rítustól il10 BoÓR JÁNOS: Lapok és folyóiratok szemléje. (Észrevételek András Károly tanulmányához.) In: Mérleg, 1991. " Cserbák, 1986.276. p. 12 OLÁH SÁNDOR: Magyar görög katolikus „románok”. In: R'.go, 1993. 2. sz. 99-120. p. (továbbiakban: OLÁH, 1993.) 99-100. p.
