Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban 67 ('confessio), ezt a hatalomhoz való viszonyt, bizonyos — valószínűleg nem teljesen megalapozatlan — vádak ellenében tisztázza. A tét nem csekély, noha Bethlen sztoikus fenséggel utasítja el a hírnév jelentőségét, hiszen számára sem mindegy, hogy az utókor miként ítéli meg őt vagy családját. Következésképp megállapítható, hogy az énreprezentációknak a publicus nyilvánosságmodell felől történő változatosabb és nagyobb számú szerepmintái elsősorban annak tudhatok be, hogy miközben Bethlen magánemberi identitása, státusa szerepköreit (férj, apa, családfő, kegyes ember) tekintve nem diszkreditált, addig a közéletben betöltött hivatása kreálta identitása igencsak kompromittált. (Ne feledjük, kancellári minőségben vádolják meg felségárulással!) Az énreprezentációs eljárások ezt a megbomlott egyensúlyt hivatottak helyreállítani a publicus és privatus nyilvános- ságmodellek felől kompenzatorikus célzatossággal artikulált szerepek révén. A puritánus kontextus artikulálta szerepkörök jelenléte az én-performanciában (self-fashioning) Annak érdekében, hogy az én-performancia (self-fashioning láthatóvá, leírhatóvá váljék, a nyilvánosságmodellek számbavételén kívül fontosnak ígérkezik azoknak a kontextus által megkreált szerepköröknek a számbavétele, amelyek egy sor kulturálisan működtetett szabály, kont- rollmechanizmus mentén teszik lehetővé a szerepkörök textuális (felhasználását az énreprezentáció folyamatában. A puritanizmus mint elsődleges kontextus által ajánlott szerepkörök megléte és hatása, túl egy antropológiai típusú tudományos magyarázaton, 0 olvasatomban azzal függ össze, hogy a puritánus kegyességi irodalom a megfelelő hatalmi diskurzusok (média) által jelentősen meghatározta a korabeli Erdély és Magyarország vallásos kultúráját. Következésképp a puritanizmusban egy olyan kulturális narratívát azonosíthatunk be, amely nemcsak a „nemzeti múlt” nagyelbeszélését artikulálta jellegzetesen protestáns történelemteológiai koncepciók alapján, hanem a mindennapi élet, a magán és publikus reprezentációk, erkölcsi normák, értékrendek és sztereotípiák összefüggő életviteli keretbe való szervezését is lehetővé tette. Ugyanis a puritanizmus irodalmának jellegzetes alkotásai, az életvezetési könyvek, imádságok és prédikációk, homiletikai művek a személyesen és közösségileg megélhető * * ,-Mert, minthogy én rajtam a világnak üldözése rendkívül való volt (...) azt fogja a dolgokat nem tudó maradék vagy világ mondani, hogy talán Erdélyben leglatrabb ember én voltam, hogy annyit szenvedtem. (...) /ízért ez az írás légenfegyver, pajzs helyén tiálok, mellyel oltalmaznák magi kát... ” (Uo.) Antropológiai szempontból érdemes számba venni Dan Sperber magyarázatát, aki a rvprezpttá- ríók epidemológjájáraís. elméletével véli visszaadni az ismeretek, nézetek, teóriák elterjedését, ismertté válását a kultúrán belül. Vö. SPERBER, DáN: A kultúra magyarázata. Bp., 2001.
