Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
60 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) Mindezen elméleti fejtegetéseknek egyfajta összefoglalását és továbbgondolását adja a New Historicism alapítójának, Stephen Greenblattnek a könyve,10 amelynek címe: Renaissance Self—fashioning from More to Shakespeare. Greenblatt vállalkozása alapvetően az Erzsébet-kori angol irodalom szövegeinek olyan kontextuális értelmezése, amely elsősorban a self-fashioning, fordításomban én(re)pre%entáció folyamatait igyekszik regisztrálni, értelmezni. Vagyis azokat a kontextus (kultúra, irodalom, társadalom) által felajánlott, kulturálisan forgalmazott szereptipológiákat keresi vissza a szövegekben, amelyek a vizsgált művekben az énségről szóló beszédet artikulálják. Látványos példáit adja ezáltal annak a színjátszásnak, alakoskodásnak, végső soron én-peformanciának,11 amely nemcsak az Erzsébet-kori színházban, hanem a társadalmi nyilvánosságban vagy a magánéletben, vagyis a kultúrában és annak termékeiben, például az irodalmi műalkotásokban dívott. Greenblatt egy geertziánus kultúrafogalomra hagyatkozva hangsúlyozza, hogy a kultúra nemcsak magatartásmodelleket (behaviour patterns) tartalmaz, hanem a magatartást szabályozó kontrollme- chanizmusok egész sorozatát (a set of control mechanisms) aktivizálja az emberi magatartás szabályozására. Ezek az antropológiai indíttatású megfontolások vezetnek el a kulturális poétika gondolatához, amely azt az általam is követett módszertani szabályt érvényesíti, amely a kontextuális szöveg- értés-értelmezés jellegzetes eljárásaiban körvonalazódik. A Greenblatt és iskolája (New Historicism) által ajánlott módszertani és szöveginterpretációs eljárások a reneszánszkutatásban már magyar * 12 névre szóló kinevezések is az önmagunkkal való azonosságként értett identitás (constantia sibi) fenntartói. BOURDIEU, 2002. 71-75. p. GREENBLATT, Stephen: Renaissence Self-fashioning from More to Shakespeare. Chicago- London, 1980. (továbbiakban: GREENBLATT, 1980.) Greenblatt a következőképpen definiálja a setf-fashioning folyamatát: „it describes the practice of parents and teachers; it is linked to manners or demeanor, particularly that of elite; it may suggest hypocrisy or deception, an adherence to mere outward ceremony; it suggests representation of one’s nature or intention in speech or actions [...] it invariably crosses the boundaries between the creation of literary characters, the shaping of one’s own identity.” GREENBLATT, 1980. 3. p. 12 •• Önéletírásról lévén szó, a kontextus felől történő szövegértés módszertani premisszája elsősorban a történetírás és a társadalomtudományok felől tűnik indokoltnak. Történt már utalás arra, hogy Bourdieu is hangsúlyozza, mennyire elengedhetedenül szükséges a kontextus a társadalmi felszín rekonstruálásához, ahol az egyén minden pillanatban egyszerre több mezőben cselekszik. Továbbá az olasz microstoria igen jelentős alakja, Giovanni Levi is az életrajztípusokat rendszerezve, ezek megközelítési módját osztályozva állapítja meg az életrajz és kontextus szoros összefüggését. Natalie Zemon Davis és Carlo Ginzburg — két jelentős mikrotörténész — példáin keresztül konkluzionálja: „egy élet nem érthető meg egyedül a saját különlegességein, másságán keresztül, éppen ellenkezőleg, az életpálya látszólagos eltéréseit vissza kell vezetni a normákra, bemutatva, hogy az őket lehetővé tevő történelmi kontextusba illeszkednek.” LEVI, GlOVANNI: Az életrajz használatáról. In: Korall, 2002. 2. sz. 81-91. p.
