Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
Szabó András Péter: A dési per történeti háttere 39 sok elleni fellépés szükségességét a külföld Erdélyről kialakított kedvezőtlen véleményével is indokolja.46 Ha végignézzük ezeket az újdonságokat, ráébredünk, hogy korábban tulajdonképpen csak a fellépés szükségességét, az áttérés megtagadása esetén életbe lépő törvénybe idézést, és a büntetés tényét állapították meg. A cselekvés kereteit az 1618-as törvénycikk alkotta meg, amelyet az 1622- es rendelet retorikájában és a leírt ügymenet tekintetében hűen követett, csak az áttérésre adott rövidebb, nyolcnapos határidőt a judaismust még mindig imitálóknak.47 48 A „bibliás őrálló” fejedelem Az 1630-ban trónra került I. Rákóczi György, a „bibliás őrálló fejede- lerrl,48 elődjénél is szorgalmatosabban fáradozott a református egyház megerősítésén,49 50 * és azt még Nagy László is kénytelen elismerni, hogy az unitáriusokkal szemben fokozottan türelmeden magatartást tanúsított. Mint más dolgokban, úgy ebben a tekintetben sem volt újító, csupán Bethlen politikájának folytatója, és kiteljesítője. Rákóczi azonban nem csak megerősítette a szombatosok ellen hozott törvénycikkeket, hanem azokat végre is hajtotta, a régi jól bevált zsidózó-kártyát pedig újfent felhasználta az „elvetemült” szentháromságtagadók visszaszorításában. Az igen vallásos fejedelemre egész uralkodása alatt nagy eszmei és politikai befolyást gyakorolt a református egyház. Rákóczi lépéseinek hátterében sokszor egészen nyilvánvalóan egy-egy prédikátor, vagy a református püspök véleménye állt. Az erdélyi orthodoxus status már 1631-ben kérelmet nyújtott be Rákóczihoz, hogy vessen gátat a szombatosok ter. .Rs ag kegyelmetek végzése legyen perpetuum decretum, hogy agfelségs istennek így méltán Jelgerjedett haragját mitigálhassuk,. külső országokban is felőlünk az sokféle vallások miatt költ gyalázatos hírünk nevünk aboleáltassék.” EOE. VII. 489. p. Dán Róbert a törvénycikknek ezt a passusát Pázmány Péter kijelentéseire vezeti vissza. DÁN, 1987.107. p. 47 „.. .tudni illik az kik az judaismust mind ez óráig is imitálván, elhadni nem akarták agfelséged és ag or- szágjó intésén is..." EOE. VII. 108. p. 48 A fejedelem „bibliásságáról”: VOGEI. SÁNDOR (sajtó alá rend.): Kraus, Georg: Erdélyi Krónika, 1608-1665. Bp., 1994. (továbbiakban: KRAUS, 1994.) 142. p. 4; ,JSIagyságod.. .minden cselekedeteiben cgéluiag Istennek ditsőségét függesztette fel ahonnan vagon, hogy nagyságod ag igag religioban nem tsak valami lágy-meleg vág sem hév, sem hideg hamm buzgó és forró...” A Titkok Titkából idézi SZABÓ GÉZA: A magyar református ortodoxia. A XVII. század teológiai irodalma. Bp., 1943. (továbbiakban: SZABÓ, 1943.) 40. p.; Szilágyi SÁNDOR: I. Rákóczy György, 1593-1648. Bp., 1893. (továbbiakban: Szilágyi, 1893.) 285. p.; TARNÓC Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Bp., 1978. (továbbiakban: TARNÓC, 1978.) 32-33. p. 50 NAGY László: A „bibliás őrálló” fejedelem. I. Rákóczi György a magyar históriában. Bp., 1984. (továbbiakban: NAGY, 1984.) 137. p. Nagy László ezen a helyen Trócsányi Zsoltot idézi: Trócsányi, 1976.42. p.; Szilágyi, 1893.310-312. p.
