Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
Közlemények A dési per történeti háttere Szabó András Péter A gyakran zsidózókként emlegetett szombatosok erdélyi feltűnése és sorsa kultúrtörténetünk egyik igen érdekes fejezete. A szombatosság a reformáció legradikálisabb irányzatának, az unitarizmusnak mellékhajtása. Megtagadva a kereszténység néhány alapvető hitelvét, egyre jobban eltávolodott, nem csak bölcsőjétől, az „arianus” hittől, hanem az egész kereszténységtől. Hívei kezdetben ugyan elismerték Krisztus Messiás-voltát,1 ám azt hirdették, hogy küldetése kudarcot vallott. Jézus a Törvény betöltésére érkezett — mondták -, tehát az Ószövetség előírásai még mindig érvényesek, s betartásukon múlik az ember sorsa a Messiás második eljövetele után. Megtartották a szombatot, a mindennapi élet mózesi szabályait, megülték a fontosabb zsidó ünnepeket, s így a keresztény világ szemében maguk is zsidókká lettek. Nekik, a „lelki zsidóknak” gyakran még rosszabb sors jutott osztályrészül, mint Ábrahám ivadékainak. Történetük üldöztetések története. A szombatosok ellen hozott intézkedések szakadadan sorából mégis kiemelkedik az I. Rákóczi György által elrendelt 1638-as dési per, amely talán a legnagyobb csapást jelentette a felekezet számára. Kohn Sámuel három korszakra osztotta a zsidózók teológiai fejlődését. Korszakolásában az 1621-ben induló és a dési perrel záruló második szakasszal kezdődött meg a szombatosok közeledése a zsidó hitelvekhez, amely egyúttal Jézus jelentőségének radikális csökkenésével is járt. Kohn SÁMUEL: A szombatosok - történetük, dogmatikájuk és irodalmuk, különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére és munkáira. Bp., 1889. (továbbiakban: Kohn, 1889.) 292-368. p. Dán Róbert, ha alapvetően máshogy látja is Péchi Simon világszemléletét, és korai tevékenységét, a zsidó hitelvekhez (rabbinikusokhoz) való 1621 - illetve inkább 1624 - utáni közeledést érvényesnek találja. Péchi 1621 előtti nézeteit az Eössi-féle népi szombatosoktól merőben eltérőnek mondja, és erre a személyes hitre szerinte inkább az újsztoicizmus és a radikális andtrinitárius Seidel Dekalógus-vallása hatottak. DÁN RÓBERT: Péchi Simon világképének elemei és forrásai. In: Az MTA II. Osztályának Koij/fcwwy«) 1973. 81-98. p., 90-98. p.; UÓ: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon. Bp., 1987. (továbbiakban: DÁN, 1987.) 185-199. p.
