Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 27 azt nem fzenyvedik. Az Arnhemumiak pedig az 6 Eccléfiájokba eggy énekló Prófétát rendeltének, s' ez tsak egyedül maga énekel, de ollyan Sóltárokat, mellyeket ö maga gyártott, az egéfz gyülekezet pedig vefztég halgat. ” [...] ,,Az Ur Votsorájával való elés közben, a’ gyülekezetben nagy halgatas vagyon, nints férni Caput olvafás, fém intés, fém Sóltár éneklés, mert azt mongyák, hogy az ó gyülekezetekben valónak, femi fzükségek nintsén efféle Sacramentumi elmélkedéfekre indító efzkózökre. Az Uy Angliaiák az afztal kórül való üléft fzükséges ritufnak tartyák; de mint hogy az Amfterdámi Brunniftáknak még mais femi afztalok vagy táblájok nintsen, hanem tsak a' predicálló fzékból a' Diáconufok kezek által ofztogattyák az imitt amott üló gyülekezett között: ózonképpen a’ Londinumi lndépendenfekis illetlennek tartyák afztalhoz járulni; hanem illendőbbnek itéllik, hogy a’ prédicállo fzékból hordozzák ide s ’ tova a ’ köfségnek: Ugyan ezek eztis eröfsen vitattyák, hogy a’ véle való élés közben, minden férfi [üveg feltéve, a’ Predicátor pedig mezítelen fővel legyen... ”65 Mindezekkel kapcsolatban, ahogyan szokás is, jó felidéznünk a Melanchthontól eredő a5ia(|>opov avagy közömbös fogalmat, amely az üdvösségre vonatkozóan a sem meg nem parancsolt, sem meg nem tiltott dolgok és cselekmények kategóriája. Ezekről a keresztyén szabadság jegyében kell döntenünk. Egybecseng Kálvin vélekedése ezzel a felfogással: „Ami a cselekmény külső szertartását illeti, hogy vajon a hí-vek a kenyeret a kezükbe vegyék-e, vagy sem, egymás között osszák-e szét, vagy pedig ki-ki külön vegye magához amit kap, vajon a kelyhet az egyházi szolga kezébe adják-e vissza, vagy pedig a szomszédoknak nyújtsák át, vajon a kenyér kovászos legyen, vagy kovásztalan, a bor vörös, vagy fehér: mindez mellékes. Ezek közömbös és az egyház szabad választására bízott dolgok ”. ’ Megválaszolatlan kérdés marad, hogy a szereztetési igék és hasonló bibliai helyek jelentsék-e az igemondást, ahogyan eredetileg volt például az egyházatyák idején, és a puritán gyakorlatban, vagy pedig továbbra is — szabad választásra hivatkozással — a népegyházi megszokás legyen norma, amely szerint a lelkész próbálja kiödeni, ismerős-ismereden úrvacsorá- zóknak, hogy milyen személyre szóló bibliai igét mondjon a kenyér vagy a pohár nyújtásakor? 65 Angliai independentismus avagy Az Ecclesiai fenyítékben, és a külső Isteni tiszteletre tartozó jó rendtartásokban, minden Reformata Ecclesiaktól különözö fejetlen lábság... Ultrajecti, M DC LIV. Vő. RMK I. 893. - Az idézetek a 121. és 124. lapról valók. „Quod ad externum actionis ritum spectat, in manum accipiant fideles, nec ne, inter se dividant, aut singuli, quod sibi datum fuerit, edant: calicem in diaconi manu reponant, an proximo tradant, panis sit fermentatus, an azymus, vinum rubrum, an album, nihil refert.” (Institutio). Újabban is ezt idézi például: KOZMA ZSOLT: Liturgika a református gyülekezeti istentisztelet elmélete. Kolozsvár, 2000. 69. p.
