Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 25 A 18-19. századra a kommunió közbeni éneklést illetően már a Tiszáninnen is vagylagos megoldást fogadott el (sokszínű gyakorlattal a háttérben). A kenyeret „alkalmas szentírásbeli helyek elmondása, vagy a 168. dics(éret) 6. vers elsőfelének gyülekezeti eléneklése mellett": majd „a bort, szintén szentírásbeli helyek elmondása, vagy a 168. dics(éret) 6. vers második felének eléneklés mellett" osztották.59 A sokágú gyakorlatról csaknem fél évszázada áttekintő tanulmányt írt Papp Géza, előadást is tartott lelkésztovábbképzés alkalmával, és javaslatot is beterjesztett a sokféle úr- vacsoráztatási szokás egységesítésére.60 Sikertelenül. Többek között a hangács-nyomári gyülekezetben szokás volt, hogy a „leányok az úrvacsora osztása alatt maguk énekeltek, egy leány diktálta, ez volt a »második leány«, egy másik kezdte, ez volt az »első leány«, mindkét rang irigyeltnek szmított a leányok között. Az énekek részben a használatos énekeskönyvből va-lók voltak, de jórészt igen silány alkalmi énekek. Az alábbi éneket H. Koós Istvánná Hunyadi Julianna, 76 éves nyomári lakos mondta el. Akkor énekelték, amikor a »pap áldozott«. [J* Mint a szép híves patakra; 42. genfi zsoltár] Oh nagy Isten ég királya! Né^g le égi lakodból. Mert nyájadnak hű pásztora Fiad vacsorájából, Most áldosjk magáért, És népének javáért, Hogy áldd meg őt és bennünket, Azért könyörög tenéked. Arra a kérdésre, hogy mikor maradt el ez a szokás, azt a választ kaptuk: »Amikor én férjbez mentem azután igen kikoptak a faluból a lányok, nem volt, aki énekelje.« Kb. az egységes liturgia munkálatának megindulásakor maradt el, de nem annak a hatása alatt. Az énekvers a »jer, lássuk a% Úr keresztjét« kezdetű ének versei közé volt beiktatva.”61 romban eltanultam: a szereztetési igék mondásával egyidejűleg adtam a jegyeket egy-egy nádfe- deles házikóban. Jóval később tudtam meg, hogy ezáltal a pataki ágendát követtem. Református istentiszteleti szertartások (Liturgiák.) A zsinatilag megállapított istentiszteleti rendtartás szerint és az egyetemes ligurgia-ügyi bizottság által készített „kötött alkatrészek” fel- használásával készítette: Pálóczi Czinke István rimaszombati lelkipásztor. Debrecen, 1912. 6364. 60 A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagy könyvtára, Kézirattár, Kt. d. 22. 895. Papp GÉZA: A Tiszáninneni úrvacsora-rendtartási különállás, 1658-1958. Hangács, 1958. — 56, [1] pp. (továbbiakban: Papp, 1958.); UÓ: A 300 éves tiszáninneni úrvacsorái liturgia. Hangács, 1958. Elhangzott a T.i. Egyházkerület 1958. évi sárospataki lelkésztovábbképző konferenciáján. - 20, [1] pp.; [Javaslat a liturgia egységesítésére az egyházmegye közgyűlésén.] Hangács, 1958. október 5.-4 pp. 61 Papp, 1958. 43. p.
