Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában
16 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) gatnak. Sőt egyöntetűen kiemelik, hogy ha Pázmány nevéhez a legkisebb valós botrány is fűződött volna, az őt árgus szemekkel figyelő protestánsok igyekeztek volna e lehetőséget a lehető legjobban kihasználni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a tanúk vallomásukat eskü alatt tették, s például Dallos Miklós váci processzusánál pár évvel később nem hallgatták el a diplomata-főpap e téren elkövetett skandalumát.71 72 A jegyzőkönyv alapján így azt kell mondanunk, hogy a viszonyról és Pázmány gyerekéről hangoztatott vádak csupán egy szűk körű, belső rendi intrika eredményei voltak, s egyáltalán nem keltettek szélesebb körű visszhangot. A Pázmány-biográfia harmadik, s historiográfiailag talán legizgalmasabb problémája a konverzióé. Pázmány fiatalkori éveinek legjobb ismerője, Ory Miklós méltán állítja, hogy „a kérdéssel sokan foglalkoztak. De még senki sem oldotta meg.” Az összes korábbi kombináció alapja73 a protestáns származás akadálya alól felmentő és a megerősítési eljárás alatt kiállított pápai bréve következő mondata: „Te pedig, aki eretnek szülőktől születtél, és az eretnekségben nevelkedtél, amelyet azonban, minként azt hitelt érdemlő jelentésből74 megtudtuk, életed 13. évében meggyőzetve elvetettél.”75 A 13. életév említése azt jelenti, hogy az áttérésnek 1582. október 4. és 1583. október 4 között, azaz — betöltött évekkel számolva — 12 éves korában, nagy valószínűséggel 1583 folyamán kellett végbe mennie.76 (Pázmány 1570. október 4-én született.)77 A régebbi kutatás igyekezett konkrét személyeknek tulajdonítani az egyöntetűen Váradra helyezett katolizálás érdemét. Későbbi adatok visabban jelenik meg Pázmány ártatlansága. LUKÁCS, 1987.209-211. p. 71 1621 során. ASV. ANV Proc, n. 8. 72 ÓRY, 1970.16-17., 21-22. p. A kérdés fontosabb irodalma: KARÁCSONYI JÁNOS: Pázmány Péter atyafiságáról. In: Magyar Sión, 1897. 948-953. p.; UÓ: Panasz. In: Religio, 1907. 395-397. p.; UÓ: Pázmány Péter ifjúsága és rokoni összeköttetései. In: Religo, 1907. 351-353., 366-368. p.; Zsák J. ADOLF: Ki térítette Pázmány Pétert a katolikus vallásra. Nagyvárad, 1901. (továbbiakban: 1901.) 1- 28. p.; Pázmány Péter áttérése. In: Szpzpdok, 1901. 560-561. p.; [TJ Ki térítette Pázmány Pétert a katolikus vallásra? In: Közművelődés, 1902. 1-2.; LÁNYI EDE: Pázmány Péter fejlődése. In: Egyház; lapok, 1935. 339-343., 1936. 5-8. 55-57. p. 73 Fraknói nyomán, aki az adatot Katona István (Historia Critica) kiadásából idézi: FRANKL, 1868.1. 6-7. p. 74 Vagyis az e dolgozat tárgyát képező jegyzőkönyvből. 75 „Tu vero, qui ex parentibus haeretiás natus et in haeresi, quam tamen, sicutßdedigna relatione accpeimus, in Xni. aetatis tuae anno constitutus abiurasti educatus fuisti...” Kiadva HANUY, 1910.1. 779-782. p. 76 Fraknói második monográfiájában a 13. életév említése mellett zárójelben 1582-t tüntet feL Fraknói, 1886.12. p. 77 A pontos dátumot magától Pázmánytól tudjuk: „Vjvarirti 4 Octobris 1632 Die natah meo, quo 62. annum expleri et chmadehum 63 ingressus sum. ” Levele Hmira Jánoshoz: HANUY, 1911. II. 363. p. (n. 787.)
